2020. november 16., hétfő

Élménytár - TermészetBulvár - Molnár Péter Pál - Ifj. Vasuta Gábor

Magyarország legszebb tájai a fotós és az író szemével.

A szép kivitelű, Ifj. Vasuta Gábor természetfotós képeivel és grafikákkal gazdagon illusztrált elbeszélések és versek Magyarország legszebb vidékeire kalauzolnak, és miközben a szerzővel járjuk a tájakat - aki megosztja velünk saját és fotós barátja élményeit is -, a természet ezer csodájára bukkanunk a könyv lapjain. Egy-egy fejezet végeztével legszívesebben felkerekednénk, hogy személyesen is felkeressük a szereplőket: a hajnalmadarat, a búbos cinegét, a füles kuvikot és a baglyot, az őszi kikericset, a kis rókalepkét, a tündérfátyolt és a zergeboglárt... S miközben ezekről olvasunk, időnként nevetünk, máskor meghatódunk, és megtudunk ezt-azt a világról és az emberekről is.

A kötetet Schmidt Egon, a neves ornitológus és Kossuth-díjas író így ajánlja az Olvasó figyelmébe:

"...Azok számára, akik nyitott szemmel és értő füllel járják az ösvényt, a Természet az év minden szakában ezernyi látnivalót, megannyi csodát és élményt kínál. Remélem, hogy a könyvet olvasva sokakban felébred a vágy, hogy maguk is rálépjenek arra az ösvényre, ahol a Természet, az erdők, mezők, folyók, tavak és puszták felfedik titkaikat a rácsodálkozó tekintet előtt."

A könyv megrendelhető a szerzőnél, aki kérésre dedikálja is: vasutagabor19@gmail.com





2020. október 31., szombat

Egy furcsa féreg

Mindig is foglalkoztatta az emberiséget az ismeretlen, a különös, a megmagyarázhatatlan. Arról álmodozunk, hogy távoli galaxisokban bukkanunk valami izgalmas földönkívüli lényekre, pedig ilyen szörnyetegekért nem is kellene olyan messze mennünk. Ahogyan leereszkedünk a tengerek, óceánok mélyére, egyre bizarabb élőlényekkel találkozhatunk. Olyan ez, mintha csak a világűr sötétségébe emelkedve kutatnák ismeretlen élőlények után.

Lássunk egy különös állatot, akiről talán még kevesen hallottatok. 


Az Eulagisca gigantea egy óriási tengeri féreg, kb. 20 centis. Ez a nem túl ritka faj az Antarktisz környéki vizek lakója, de csak 1939-ben fedezték fel. A gyűrűsférgek (pl. a kertünk földigilisztái) közé tartozó soksertéjűek osztályának (Polychaete) egyik tagja, közelebbről a pikkelyes férgek családjának (Polynoidae) képviselője. 

A képeken látható veszedelmes szájszervét elnézve valószínűleg ragadozó. Valójában egy visszahúzható garatot látunk a hozzá tartozó állkapcsokkal és fogakkal.

Az aranyszínű kemény sörték pedig állítólag megnehezítik a férgek lenyelését, és egyes fajokban a sörték mérget is tartalmaznak. A fajról az interneten található videók alapján ezekkel a sörtékkel úszik az állat.

A furcsa féreg családfája, 

és egy rokona.

Források:
http://www.marinespecies.org/aphia.php?p=taxdetails&id=174428
https://www.livescience.com/59828-antarctica-marine-worm-from-hell.html

Bombay Bálint


2020. október 18., vasárnap

A nyelvevő rákról...

Wildlife Photographer of the Year

Káprázatos felvételek!

















A londoni Természettudományi Múzeum által kiírt pályázat idei fődíját az orosz Szergej Gorskov kapta, aki egy szibériai tigrist örökített meg, miközben egy mandzsu jegenyefát ölel át. A nőstény tigris az illatmirigyeiből távozó váladékkal jelöli meg éppen a fát, hogy hírül adja, ez bizony az ő területe. 

Egy másik képen egy bohóchal szájából mintha kikukucskálna valaki...



 













Az amerikai Sam Sloss egy indonéziai búvártáborban készítette a fényképet, amin csak otthon vette észre, hogy nem csak egy, hanem 2 élőlény is szerepel.

A halacska szájában egy élősködő, méghozzá egy nyelvevő rák ücsörög! Na ne, ilyen is van?

A szakértők egy hal röntgenképén fedezték fel, hogy egy rák elpusztította és elfoglalta a gazdatest nyelvét. Kory Evans, a Houstoni Rice Egyetem biológusa épp halak csontvázairól készült 3 dimenziós röntgenképeket digitalizált, amikor az egyik egyed nyelvének helyén megpillantotta a parazitát. 

https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/16/ez-a-parazita-halnyelvnek-alcazza-magat/



















A szakértő az Új-Zélandnál élő Odax cyanomelas nevű halfaj koponyáját tanulmányozva fedezte fel a rákot. Összesen mintegy 380 hasonló rákfaj ismert, ezek jellemzően mind egy-egy halfajra specializálódtak. Az élősködők a kopoltyún keresztül jutnak be a gazdatestbe, utóbb pedig a nyelven telepednek meg. Az ízeltlábúak véralvadásgátlót is használnak, és úgy kapaszkodnak rá a nyelv tövére, hogy elvágják a vérutánpótlást. A nyelv így végül elsorvad és leesik. Ezt követően a parazita nyelvként kezd el funkcionálni, miközben folyamatosan fogyasztja a hal nyálkáját. A páros akár éveken át is élhet együtt, a kutatók olyan halakat is ismernek, melyek túlélték élősködőjüket.

http://www.themanitoban.com/2014/09/freaks-nature-cymothoa-exigua/20804/
























https://www.aaas.org/tongue-eating-parasites-inspire-new-horror-movie













És végül egy aranyos videó:



Források a képek alatt.

Bombay Bálint

2020. július 26., vasárnap

Képes beszámoló sünök és egyéb állatok együttéléséről

     A napokban ért véget Sündörgő Táborunk a Mecsekben, Abaliget mellett. A 10 nap során megannyi élőlénnyel osztozkodtunk a táborréten, akikkel megtanultunk együtt élni, kicsit bepillanthattunk hétköznapjaikba, és ők is a mi életünkbe.
Volt köztük barátságos, félelmetes, szép és ritka is...
A kétéltűek és hüllők közül 12 faj, a madarak közül több, mint 45, az ízeltlábúak közül pedig már nem is emlékszünk, hány faj került a szemünk elé, kezünk közé.

Zöld varangy (Bufotes viridis), a békakirályfi (Fotó: Bombay Bálint)
Ezüstös boglárkák (Plebejus argus) (Fotó: Bombay Bálint)
Vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)
Piros szender (Deilephila porcellus),
és tövisszúró gébics (Lanius collurio) hím (Fotó: Bombay Bálint) 
Ökörszem (Troglodytes troglodytes) (Fotó: Bombay Bálint)
Óriás-énekeskabóca (Tibicina haematodes) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)
 Tölgyestorzpók (Atypus affinis) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)
Sárgahasú unka (Bombina variegata) felülről...
...és alulról (Fotó: Gál-Nádasdi Borbála)
Kockás sikló (Natrix tessellata) (Fotó: Gál-Nádasdi Borbála)
Havasi cinér (Rosalia alpina) (Fotó: Bombay Bálint)

Bombay Bálint

2020. június 13., szombat

Bogaras poszt


Mostanság egyre többen kapnak kedvet, hogy a körülöttünk izgő-mozgó természetet megörökítsék, és ezt másokkal is megosszák. Mivel szinte mindenki zsebében már ott lapul a fényképezésre is alkalmas telefon, már mehetnek is a képek a facebook-ra, instagramra, vagy bármilyen internetes felületre a különféle állatokról, növényekről.

Sok honlap, applikáció és facebook oldal is szolgál már állathatározásra, így könnyen eleget tehetünk gyűjtőszenvedélyünknek a telefonunk segítségével is.
Különösen az elmúlt hónapokban kialakult járványhelyzet miatt értékelődött fel jelentősen az online környezeti nevelés, és érzékenyítés is a természeti értékek iránt. Ilyen remek kezdeményezés az Online Biológia Konferencia is. Továbbá nem egy példa igazolja, hogy akár ritka, különleges élőlények is felbukkanhatnak így a közösségi média segítségével.

No, de lássunk 3 aktuális rovart, akiket oly sűrűn láthatunk a különféle posztok főszereplőiként is.

Fotó: Bombay Bálint

Most rajzik a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), Európa, és egyben Magyarország legnagyobb bogárfaja. A hímek elérhetik a 9 cm-es nagyságot is hatalmas agancsszerű rágóikkal, a nőstények ennél kisebbek. Lárvaként 4-5 évig élnek, korhadó faanyagokat eszegetve. Lárvája ráadásul nem igényel folyadékot – ami vízre szüksége van, azt a megevett fa lebontásával fedezi. 
A hosszú gyermekkort igen rövidke felnőttlét követi, tehát, ha a fényes bogárral találkozunk, ő már bizony megette a kenyere javát. Bebábozódás után kb. 10 hónapig élnek a kifejlett állatok, de ebből a hímek aktív időszaka csak 4-5 hét. A nőstények kicsit tovább élnek, hiszen rájuk még a peterakás is vár.

Fotó: Bombay Bálint

Ha egy kicsike nőstény szarvasbogarat találunk, az nem a nagy szarvasbogár fiatal korában, hanem egy másik faj, a kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus). Ő is védett. A nőstény petéit korhadó tuskók gyökerei közé rakja, de földbe ásott kerítésoszlopban, fűrészporban, és egyéb korhadó faanyagban is fejlődhet. A lárvák a fa korhadékait fogyasztják, fejlődésük 3-5 évig tart. 
A bábból a bogár már az előző ősszel kikel, de az eleinte puha és halvány színű imágó a telet a bábkamrájában tölti. Onnan csak nyár elején jön elő; páncélja addigra megkeményedik és megsötétül. Leginkább a tölgyfákat kedveli, de akár az öregebb gyümölcsfákban is kifejlődik, ezért aztán városi-falusi kertekben is találkozhatunk vele.
Alkonyatkor élénkül meg, ilyenkor a fatörzseken vagy talajon mászkál és főleg a tölgyek kicsorgó nedvével táplálkozik. Rajzásukra általában május-júniusi időszakban kerül sor.

Fotó: Bombay Bálint
Fotó: Ujhegyi Nikolett

Egy másik védett és látványos bogár is a szemünk elé kerülhet mostanság, méghozzá a kis hőscincér (Cerambyx scopolii).
A cincérek nevüket annak köszönhetik, hogy furcsa cincogó hangot képesek kiadni, méghozzá úgy, hogy az előtorukat dörzsölik a középtorhoz (bólogatnak közben). Kivétel nélkül növényevők, a lárvák többnyire élő vagy haldokló fákban növekednek sok-sok évig, míg a felnőtt egyedek általában nedveket nyalogatnak.
Hőscincérünk hatalmas csápjai a hős huszárok kackiás bajszára emlékeztetnek, innen a becses neve.

2020. február 19., szerda

Mennyi program, mennyi izgalom…


Téli madarászás a Soroksári-Dunán

A téli időszakban sok vízimadár látogat el hazánkba a messzi tengerek, óceánok, és az északi tundrák felől. Számos ritkán megpillantható különleges madár is felbukkan ilyenkor, ezek megfigyelésére készültünk. Január 18.-án egy rövid kirándulást tettünk a Ráckevei-Duna téli madárvilágát kutatva.
A más néven Soroksári-Duna csepeli oldalán a Gubacsi hídtól indultunk, meglestük a Kis-Dunai öböl tanösvényt, és a Soroksári révhez érkeztünk. A terület természeti értékeinek megismerésében Ócsai Péter (a DINPI munkatársa) szakértő ornitológus volt a segítségünkre, és bizony sok érdekességet megtudtunk tőle. Közel 30 madárfajt láttunk vagy hallottunk, köztük olyan érdekesebbeket is, mint a kis kárókatona, vagy 2 eltévedt legelésző nagy lilik.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, a sok izgalmas infót Ócsai Peti vezetőnknek, és persze a madaraknak is, akik megmutatták magukat!
Bombay Bálint



Síelés

Remek időben rengeteg lehetetlenül megoldódó nehézséggel megfűszerezett síelés volt ez a sok ideje első Pangeás síelés (3nap). Családias légkörben (4 sündörgő 5 nagysün) Pénzesgyőrben aludtunk és Eplénybe jártunk át síelni. 2 kocsi tönkre ment, egy már Pest határában, egy pedig már ott Pénzesgyőrben hagyott cserben. De jött Farkas Boró, és mindent megoldott!!! Utólag is köszi! (hálám kergetni fog még egy ideig, előre is bocsi) Esténként pedig Dombi Anna által tanított "Cambió" nevű kártyajátékot játszottuk (aki még nem ismeri, az feltétlen ismerje meg!) Összességében azt hiszem, kijelenthetem, hogy egy felejthetetlen élmény volt ez minden résztvevő számára! Szándékunkban áll jövőre újabb sítúrát szervezni és ezzel hagyományt teremteni. Remélem jövőre már még többen csatlakoztok! Aki nem tudott síelni azt megtanítottuk, így akár külföldi túra is lehet a jövőben!
Ui: Durva, hogy ahol Nagysünök vannak, ott mindig minden elromlik, tönkremegy, de aztán az óriási összeomlás után valahogy a csillagok mindig összeállnak, és minden megoldódik...
Imádlak titeket ezért a tulajdonságotokért… is :)
Mindenkinek óriási pacsi, aki ott volt, vagy bárhogyan segítette ezt a hétvégét!
Pisti




Kirándulás a Börzsönyben

Élménybeszámoló Fehérvári Bence és Ujhegyi Nikolett önkénteseinktől:

A túra nyomvonalát itt tudjátok megnézni.
„Kóspallagról a - jelzésen a Kis-Hanta-patak völgyében indultunk, többször kereszteztük a patakot, ami a "tavaszi" időjárás miatt meg volt áradva, így több helyen komoly kihívást jelentett. A szélesebbé váló patakvölgyben, a Boglya-kő magasságában, zsombéksás alkotta "boglyák" között haladtunk, kiváló kilátással az egykori magas-börzsönyi rétegvulkán ma látható roncsaira. Elmondtam a hegység kialakulását, nagyvonalakban, részletesebben ebben a cikkben lehet olvasni róla.

Én még Sumitól azt hallottam, hogy egykor 2700m magas volt a vulkán, de lehet ez már elavult.
Továbbhaladva elértünk Toronyaljai-horgásztóhoz, ahol a kétéltű fanatikusok rögtön elvesztek a mocsárban. Mivel a békák tudják, hogy dacára a tavaszias időjárásnak még valójában tél van, semmit sem találtunk. A horgásztó fölött magasodik a Pusztatorony, vagy Biber-vár romja. Egyik kedvenc váram, gyakorlatilag semmit sem tudunk róla, azon kívül, hogy egy fallal körülvett öregtoronyként megerősített hely volt és kb. a XV. században pusztult el. Bővebben itt tudtok róla olvasni. 

Ezután a felolvadt, sáros hegyoldalon lecsúszkálva, majd az országút túloldalán lévő dombra felkapaszkodva elértük az egykori, Szent Mihályról nevezett pálos kolostor romjaihoz. A kolostort valószínűleg a XIV.-XV. század fordulóján alapították és Buda török kézre kerülése körül pusztult el. Építőanyagát az addigra elhagyott Biber várból nyerték, a szentélyt felújították, egy erdei imahelyet alakítottak ki.

A  jelzésen tovább haladva értünk a Szent-Gál-föld nevű dombra, melynek a Békás-rét nevű részén a turistajelzés egy mélyútban halad, gyakorlatilag keresztülvágva egy 15-16 millió éves egykori osztriga zátonyt. A Börzsöny kialakulásával egy idős, trópusi sekélytengerben kialakult zátonyt javarészt osztrigák alkották, de gyűjthetők itt egyéb kagylók (szívkagyló, fúrókagyló), illetve korallok maradványai is. (a szívkagyló Pisti gyűjtése, ami egyébként nagyon ritka itt).

A következő megállónk a törökmezei turistaház volt, ahol a csapat többi része is csatlakozott. Itt mindenki megcsodálhatta a magán állatkert lakóit. Láttunk tarajos sült, sarki rókát, szurikátákat, meg tevét is. Flóra, a legfiatalabb csapattagunk a maga két évével kipróbálta a játszótér összes lehetőségét. Innen folytattuk utunkat Zebegényig, ahol megkóstoltuk a rétesház finomabbnál finomabb réteseit, majd a túra folyamán gyűjtött műanyag szemetektől is megszabadultunk. A vonat indulásáig pedig betértünk melegedni a kulacs presszóba és élményeinket megvitatva vártuk a következő vonatot, mely hazavitt mindenkit.









2020. január 8., szerda

Az Év nem csak élőlényei 😃

Jönnek a 2020-as év élőlényei, ásványa, ősmaradványa!

Az Év Gombája: csoportos csészegomba (Microstoma protractum

Magyar Mikológiai Társaság 2020-ra ezt a pompás megjelenésű gombát választotta az Év Gombájának, mely piros színével a tavaszi erdők egyik ékköve. Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. A termőtest 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrős.

http://www.gombanet.hu/ev-gombaja-2020-12-jelolt-faja

Az Év Vadvirága: májvirág (Hepatica nobilis)

A Magyar Természettudományi Múzeum által indított választáson, a szavazatok 54%-ával egyértelműen a nemes májvirág lett az Év Vadvirága.
A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza kék virágait, melyek olykor akár rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek, egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_m%C3%A1jvir%C3%A1g

Az Év Fája: tatár juhar (Acer tataricum

Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2020 Fája a tatárjuhar. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt. Napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken pedig kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, emellett pedig szárazságtűrése, alacsony termete, színes termése és őszi lombszíne miatt a tatár juhar kiváló parkfa.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Acer_tataricum_(fruits).jpg

Az Év Rovara: tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani itt is, és a beérkezett voksok alapján az első helyen a tavaszi álganéjtúró végzett.
Az Év Rovarával főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk. Ezeken a területeken meglehetősen gyakori faj, gyakran kerül szem elé, mivel ez a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd. A tavaszi álganéjtúró 12–20 mm hosszú, szinte félgömbszerűen domború bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld: minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak; ha enyhén ökölbe szorítjuk a kezünkbe vett bogarat, érezzük az erejét, amellyel igyekszik kiszabadítani magát. Főleg a déli lejtőkön növő meleg, ligetes tölgyeseket, karsztbokorerdőket kedveli; ebben eltér rokonától, az erdei álganéjtúrótól, mely a hűvösebb, zártabb, árnyasabb erdők lakója, bár a két faj élőhelye azért részben átfedheti egymást.

Fotó: izeltlabuak.hu, Balogh Diána

Az Év Hala: süllő (Sander lucioperca)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2020-as évre is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a csukát, a süllőt és a fokozottan védett német bucót, melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben. Az online szavazást végül a süllő nyerte, így 2020-ban ez a halfaj az Év Hala.
Ez a nagyra növő ragadozóhalunk hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

https://www.flickr.com/photos/megaptera/28882116471

Az Év Hüllője: keresztes vipera (Vipera berus

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.
A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.
A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.
Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Rajz: Bombay Bálint

Az Év Madara: erdei fülesbagoly (Asio otus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-ben indított szavazásán az erdei fülesbagoly kapta a legtöbb szavazatot, mellyel két másik bagolyfajt, az uráli baglyot és füles kuvikot utasította maga mögé. Az Egyesület nem véletlenül három bagolyfajt választott ki az Év Madara szavazásra, mivel baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók voltak a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyeztet.
A győztes végül az erdei fülesbagoly, leggyakoribb hazai bagolyfajunk lett. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is megpihen nappal, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Fotó:  © Árvay Márton 

Az Év Városi Madara: vörösbegy (Erithacus rubecula)

A Városi Madár Blog már harmadik éve szavaztatja meg olvasóival az Év Városi Madarát. A eddigi online szavazásoktól eltérően ezen az oldalon nem három, hanem általában ennél jóval több jelölt közül választhatunk. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a sokak által ismert és kedvelt madár a vörösbegy nyerte az Év Városi Madara szavazást.
Ez a kismadár elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Fotó: Ivan Gajdács

Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra

A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekete István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.
A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

http://www.bio-foto.com/displayimage-1134.html

Az Év ásványa címet a turmalin nyerte el,
az Év ősmaradványa címet pedig a Megalodon, az óriás őscápa. 

A turmalin keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. No de mit is jelent ez?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Piezoelektromoss%C3%A1g

http://evosmaradvanya.hu/

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert.Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető.