A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bagoly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bagoly. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 8., szerda

Az Év nem csak élőlényei 😃

Jönnek a 2020-as év élőlényei, ásványa, ősmaradványa!

Az Év Gombája: csoportos csészegomba (Microstoma protractum

Magyar Mikológiai Társaság 2020-ra ezt a pompás megjelenésű gombát választotta az Év Gombájának, mely piros színével a tavaszi erdők egyik ékköve. Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. A termőtest 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrős.

http://www.gombanet.hu/ev-gombaja-2020-12-jelolt-faja

Az Év Vadvirága: májvirág (Hepatica nobilis)

A Magyar Természettudományi Múzeum által indított választáson, a szavazatok 54%-ával egyértelműen a nemes májvirág lett az Év Vadvirága.
A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza kék virágait, melyek olykor akár rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek, egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_m%C3%A1jvir%C3%A1g

Az Év Fája: tatár juhar (Acer tataricum

Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2020 Fája a tatárjuhar. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt. Napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken pedig kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, emellett pedig szárazságtűrése, alacsony termete, színes termése és őszi lombszíne miatt a tatár juhar kiváló parkfa.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Acer_tataricum_(fruits).jpg

Az Év Rovara: tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani itt is, és a beérkezett voksok alapján az első helyen a tavaszi álganéjtúró végzett.
Az Év Rovarával főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk. Ezeken a területeken meglehetősen gyakori faj, gyakran kerül szem elé, mivel ez a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd. A tavaszi álganéjtúró 12–20 mm hosszú, szinte félgömbszerűen domború bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld: minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak; ha enyhén ökölbe szorítjuk a kezünkbe vett bogarat, érezzük az erejét, amellyel igyekszik kiszabadítani magát. Főleg a déli lejtőkön növő meleg, ligetes tölgyeseket, karsztbokorerdőket kedveli; ebben eltér rokonától, az erdei álganéjtúrótól, mely a hűvösebb, zártabb, árnyasabb erdők lakója, bár a két faj élőhelye azért részben átfedheti egymást.

Fotó: izeltlabuak.hu, Balogh Diána

Az Év Hala: süllő (Sander lucioperca)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2020-as évre is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a csukát, a süllőt és a fokozottan védett német bucót, melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben. Az online szavazást végül a süllő nyerte, így 2020-ban ez a halfaj az Év Hala.
Ez a nagyra növő ragadozóhalunk hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

https://www.flickr.com/photos/megaptera/28882116471

Az Év Hüllője: keresztes vipera (Vipera berus

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.
A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.
A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.
Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Rajz: Bombay Bálint

Az Év Madara: erdei fülesbagoly (Asio otus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-ben indított szavazásán az erdei fülesbagoly kapta a legtöbb szavazatot, mellyel két másik bagolyfajt, az uráli baglyot és füles kuvikot utasította maga mögé. Az Egyesület nem véletlenül három bagolyfajt választott ki az Év Madara szavazásra, mivel baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók voltak a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyeztet.
A győztes végül az erdei fülesbagoly, leggyakoribb hazai bagolyfajunk lett. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is megpihen nappal, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Fotó:  © Árvay Márton 

Az Év Városi Madara: vörösbegy (Erithacus rubecula)

A Városi Madár Blog már harmadik éve szavaztatja meg olvasóival az Év Városi Madarát. A eddigi online szavazásoktól eltérően ezen az oldalon nem három, hanem általában ennél jóval több jelölt közül választhatunk. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a sokak által ismert és kedvelt madár a vörösbegy nyerte az Év Városi Madara szavazást.
Ez a kismadár elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Fotó: Ivan Gajdács

Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra

A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekete István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.
A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

http://www.bio-foto.com/displayimage-1134.html

Az Év ásványa címet a turmalin nyerte el,
az Év ősmaradványa címet pedig a Megalodon, az óriás őscápa. 

A turmalin keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. No de mit is jelent ez?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Piezoelektromoss%C3%A1g

http://evosmaradvanya.hu/

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert.Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető.



2019. június 24., hétfő

Köpni kell-pü!


Mivel a madaraknak nincsenek fogaik, nem tudják megrágni az ételüket - a kis falatokat egészben nyelik le, a nagyobbakat pedig kisebb darabokra szakítják, gondoljunk csak az erős horgas csőrű ragadozómadarakra.

A madarak fürge, mozgékony életmódjához többnyire gyors anyagcsere is párosult. Persze a gyors emésztéshez idomult emésztőszervrendszer is csoportonként eltérő, hiszen vannak rovarevő madarak, magevők, nektárt fogyasztók, no meg ragadozók és dögevők is.

Egy kis anatómia


A táplálék az előbél kezdetén a csőrön át jut be. A csőr formáját és nagyságát a madár életmódja határozza meg, így ha nem tudjuk, mit is eszik egy adott madár, elég ha rápillantunk a csőrére. A szájüregben sok nyálmirigy található (egyes fajoknál hiányozhat), a nyállal a táplálék összekeveredik. A lenyelt táplálékot a tágulékony nyelőcső után egy zsákszerű képződmény, a begy várja (persze itt is vannak kivételek, például a libáknak nincs begyük). A begy hiányában a táplálék raktározására a nyelőcső szolgál. A begy a mellkas elülső oldalán a villacsont két szára között található. A begy lehet egy- vagy kétüregű (bal és jobb oldali), ez utóbbi például a papagájokra jellemző. A begynek az utódnevelésben is fontos feladata lehet, hiszen néhány faj innen öklendezi fel fiókáinak a táplálékot, sőt a papagájok, galambok begyében lévő mirigyek termelik az úgynevezett begytejet, amely a kismadarak első táplálékául szolgál. A táplálék a nyelőcső rövid végső szakaszán át a két részből álló gyomorba (mirigyes és zúzógyomor) kerül. A nyelőcsövet követő mirigyes gyomor gyengén izmos falának szekréciós mirigyei pepszint termelnek.
A gyomornedvvel átitatott táplálék az izmos falú zúzógyomorba (zúzába) kerül. Itt történik a táplálék megőrlése, a fehérjék emésztése, és az emészthetetlen részek kiválasztásában is szerepe van. A magevők gyomra rendkívül izmos, ennek őrlőmunkáját apró kövek segítik, amiket a madarak aktívan keresnek, és szednek össze. A rovarevők, ragadozók zúzógyomra már kevésbé izmos, a gyümölcsevőké pedig jóval gyengébb.
Az emésztés fő helye a középbél első szakasza, az epésbél, amely közre fogja a hasnyálmirigyet, ide torkollik az epevezeték is. Az epehólyag több madárfajnál hiányozhat (pl. már megint a papagájok, galambok).
A közép és utóbél határán ágazik az eltérő fejlettségű, olykor hiányzó vakbél (pl. ki gondolna: a papagájok egy részénél). A növényevő fajok vakbele mondható a legfejlettebbnek, mivel a cellulózbontó enzimeket termelő baktériumok itt találhatók meg nagy számban.
Az utóbél elülső szakasza a végbélben folytatódó vastagbél.
Az emésztőcsatorna végső szakasza a kloákában, a bélcső kitágult részében végződik. A kloákába nyílnak a húgy- és nemi csatornák is, ez egy közös nyílás, akárcsak a hüllőknél, kétéltűeknél vagy a halaknál.
Érdekesség, hogy a madarak (a struccon kívül) nem rendelkeznek húgyhólyaggal.



No de jöjjön már végre a köpet!


Az étkezés után néhány órával a megemésztetlen részek (szőr, csontok, fogak és tollak, kitinpáncélok, halpikkelyek) összepréselődnek egy gombóccá: ez lesz a híres neves köpet. Ez kb. 10 órán át ott marad, általában naponta kétszer köpetelnek a baglyok, így részben gátolja emésztőrendszerüket, az új zsákmányt nem lehet lenyelni, amíg a köpet ki nem ürül. Amikor egy bagoly több órán belül több zsákmányt is elfogyaszt, a különböző maradékokat egy köpetbe „gyúrja”. A baglyok általában egyik kedvenc helyükön köpetelnek, ez gyakran a fészek környékén van, vagy például a gyöngybaglyok (Tyto alba) esetében a padláson, templomtoronyban. A fiatal baglyok 6-16 napos korukban kezdenek csak köpetelni, addig szüleik csont-és szőrmentes falatokkal etetik őket. A köpetelés első szakaszában (amikor már elkészült a kis csomag) elernyed az izmosgyomor elülső szájadékának záróizma, és a gyomorfal összehúzódásai a köpetet a mirigyes gyomorba nyomják át. Ezután a gyomor és a nyelőcső izmai is ritmusos összehúzódásaikkal segítik a gombóc előrébb jutását, mígnem a madár nyakát kinyújtja, csőrét kitátja, és hopp.



Úttörő volt a bagolyköpet vizsgálatokban Bernard Altum (1824-1900) német kutató, aki rájött az 1800-as évek közepén a titokra, hogy mit is rejtenek a bagolytanyákon a földön heverő tömör gombócok.


A baglyok köpetei azért híresebbek a többi madárénál, mert gyomruk nem annyira savas, mint más ragadozó (vagy nem ragadozó) madaraké, így köpeteikben épségben megtalálhatóak a zsákmányállatok csontjai.


A bagolyköpetekből előkerülő csontok alapján megtudhatjuk, mit eszik az adott bagoly télen, mit eszik nyáron, és milyen mennyiségben. A köpetvizsgálatok során nem csak a táplálkozásukat ismerhetjük meg, hanem egyben a környék kisemlős faunáját is, hiszen ők ügyesebben fogják összegyűjteni nekünk a környék egereit és pockait, mint mi bármilyen gyűjtési módszerrel. A bagolyköpetekben lévő kisemlős koponyák mennyiségéből lehet előjelezni, például az úgynevezett mezi pocok (Microtus arvalis) gradációkat (populációjuk emelkedését illetve csökkenését) is. A bagolyköpet vizsgálatok során került elő hazánkból a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) a Borsodi- Mezőségből. Addig a fajt hazákban senki nem látta élve. Vannak olyan ritkaságok, mint az északi pocok (Microtus oeconomus) amely sokszor csak bagolyköpetekből kerül elő például a Kis-Balaton környékéről.

Az is előfordulhat, hogy a talált köpet gazdája bizony nem egy bagoly volt. A sirályokéban halcsontokat, kagylókat találhatunk, a varjak laza köpeteiben növényi szárakat, pici kavicsokat, a gyurgyalagéban pedig az elfogyasztott rovarok kitinpáncéljait, lábacskáit.





Ha kíváncsi vagy, mit eszik a bagoly, és kedvet kaptál egy kis koponyahatározáshoz, látogass el Pénzesgyőrbe Egyesületünk Oktatóközpontjába, illetve mindenféle rendezvényeinkre!

Bombay Bálint

Irodalom:
https://www.owlpages.com/owls/articles.php?a=4
https://ng.hu/termeszet/2017/07/17/amit-a-bagoly-nem-tud-megemeszteni-kikopi/
http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk_diszmadar.php?id=235
Schmidt Egon: Bagolyköpet-vizsgálatok. (A Magyar Madártani Intézet kiadványa, Bp., 1967, 137 oldal)