ÉPÍTSÜK KÖZÖSEN PÉNZESGYŐRI OKTATÓKÖZPONTUNK!

Oktatóközpontunk és erdei iskolánk felújításra szorul. Támogasd adományoddal munkánkat: fogadj örökbe egy csempét, egy zuhanyfüggönyt, egy mosogatót, egy csapot, egy új konyhabútort, vagy egy zsák habarcsot! ADJUKOSSZE.HU A Breuer László Oktatóközpont és Erdei Iskola Pénzesgyőrben, egy pár száz lelket számláló kis falucskában található, az Öreg-Bakony szívében. Ide várjuk az erdei iskolai csoportokat, túrázókat, pihenésre vágyókat. Itt tartjuk legtöbb természetismereti programunkat, táborainkat. A lassacskán (20 év alatt) felépült 2 szép épületünkön számos felújítást tervezünk, hogy az évenként több mint 3000 látogatónk még jobban érezze magát nálunk! Az Oktatóközpont közel önfenntartó, de a használatból adódó felújításokra szükséges forrásokat nem tudja kitermelni a jelen helyzetben. Viszont a Ti segítségetekkel meg tudjuk valósítani a régebben épült Panoráma ház fejlesztését, így biztosítva a hosszú távú fenntartását, és az igényes színvonalat. A felújítással új érdeklődőket és csoportokat érnénk el, akik a minőségi javulás miatt igénybe veszik szállásszolgáltatásunkat. Többek között a vizesblokk a jelenleginél kisebb vendégforgalom alapján került kialakításra. Felújításra mindenképp szükség mutatkozik, de a támogatásotok felhasználásával az újszerű igényeket is ki tudjuk elégíteni. A gondnoki helyiség fejlesztése lehetőséget biztosít az oktatási segédanyagok rendszerezett tárolására, illetve a szakkönyvtár egyre bővülő elhelyezésére. Arra kérünk Titeket, segítsetek nekünk, hogy a jövőben is a már tőlünk megszokott magas színvonalat tudjuk programjainkon biztosítani a fiataloknak. Most lehetőséget biztosítunk, hogy Ti is legyetek részesei a felújításnak! Az építési munkákat Önkénteseink végzik majd, de az anyagokat meg kell vennünk hozzá.

Hogyan is született a Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont?

Oktatóközpontunk Pénzesgyőrben, egy pár száz lelket számláló kis falucskában található, az Öreg-Bakony szívében. A jelenlegi Tornácos (nagyobbik) Ház őse összedőlt, így romokban volt, no meg keringett egy legenda, miszerint a falusi boszorkány lakott ott. Nem csoda, hogy olcsón lehetett megvenni. Az ingatlant a Göncöl Társaság vásárolta meg 1978-ban és Természetmegfigyelő Ház néven került nyilvántartásba. Kezdetben a Göncöl amatőrcsillagászai tartottak ún. észlelő-építőtáborokat, majd tematikus szakmai táborokat, ezekből jött létre a tatai Herman Ottó Körökkel való szoros együttműködésben a Süni tábori mozgalom. Szóval, miután hozzájutottak a telekhez, ki is találták, hogy felújítják a házat. Elsőként a mai Panoráma (kisebbik) Ház épült meg a 90-es évek végén szakaszosan, hogy legyen hol táborozni, míg épül a nagyobbik, mai Tornácos Ház. Aztán a romokból megkezdődött a Tornácos Ház felépítése is, amihez csak az alap és a tornác boltívei voltak meg eredetiben. A helyi ÁFÉSZ-tól cementet, és murvát sikerült kapni adományba, így hát megkezdődhetett az éjt nappallá tévő betonozás. Először betonoztak oszlopokat, aztán azok nem voltak jók, eldöntötték őket es betonoztak boltíveket… Breuer László - Sumi, egyesületünk egyik alapítója az Oktatóközpont munkáiba 1986-ban, a Süni táborok alapításakor kapcsolódott be. A ház építési munkáinak irányítását Sumi 1994-ben vette át. A Tornácos Ház kicserélt falai sem bizonyultak túl jónak, így ezeket le kellett bontani, és újjáépíteni. A tornác betonja túl sok munka és pénz lett volna, úgyhogy az maradt, csak ki lett igazítva. És így tovább, önkéntesek, polgári szolgálatosok segítségével szépen lassan épülgetett az épület. Sikerült a Váci SZC Király Endre Technikum és Szakképző Iskola diákjait is bevonni a munkálatokba, hogy vizsgamunkaként ne az iskola udvarán építsenek valamit, amit utána el kell bontani, hanem jöjjenek Pénzesgyőrbe segíteni. Aztán egyszer csak elkészült, majd 2004-ben került átadásra. Kb. 10 évvel ezelőtt felújítottunk ezt-azt, de a 2 szép épületünkön most számos felújítást tervezünk, hogy az évenként több mint 3000 látogatónk még jobban érezze magát nálunk!

Gomba, gomba, gomba

Késő őszi kirándulásaink során a telelni készülő szalamandrák, vonuló darvak és a megjelenő süvöltők mellett sok-sok gombával is találkozhatunk. 

Nagy őzlábgombák (Macrolepiota procera) (kép: Bombay Bálint)

A gombák nagyon furcsa szerzetek, se nem állatok, se nem növények. Fonalaik, a hifák, (mellyek összessége a micélium, ami akár több km-es kiterjedésű is lehet) szinte mindent átszőnek, szimbiózisban élnek a legkülönfélébb növényekkel, a fákon keresztül egész erdőkkel. A gombák és a növények gyökere közti kölcsönös együttélést mikorhizzás kapcsolatnak nevezzük. Bár ez ma már egy ismert jelenség, nem is olyan régen, az 1980-as években fedezték fel ezt a jelenséget. A mai ismeretek szerint a virágos növények 80-90%-a él mikorhizzás kapcsolatban valamilyen gombával. A kölcsönös együttélés lényege, hogy a gombafonalak segítik a növény gyökerének anyagfelvételét a talajból (főként a nehezen felvehető fémionokat), támogatják és kiegészítik a gyökérszőrök működését. A növény mindezért cserébe szénhidrátokat, vitaminokat és aminosavakat ad a gomba fonalaknak. Ez a kapcsolat gyakran fajspecifikus bizonyos fák és gombafajok között, így jó határozóbélyeg lehet gombagyűjtőknek, hogy a tölgyfáink mikorrhizás partnere a sárga rókagomba (Cantharellus cibarius), fenyveseinkben találhatjuk meg a rizikéket (Lactarius), vagy a gyűrűs tinórú fajokat.

Csoportos porhanyósgombák (Psathyrella multipedata) (Kép: Bombay Bálint)

Ugyanakkor az erdőben más funkciókat is betöltenek bizonyos gombafajok. Egyik csoportjuk szaprofita életmódot folytat, vagyis korhadéklakók, így az elhalt növények szerves anyagaiból, bomlástermékeiből táplálkoznak. Ez az aprózó folyamat nélkülözhetetlen a baktériumok számára, akik az így előkészített szerves anyagot vissza tudják vinni a talaj körforgásába. Előfordul, hogy egészséges, vagy egészségesnek látszó fafajok törzsén telepszenek meg, így a taplógombákat az erdészek kevésbé kedvelik, annál inkább a toplászok (azaz tapló dísztárgyakat és sapkákat készítő mesterek).

Máté Károly munka közben: a mester épp a taplót szüreteli a fa törzséről
(Kép: MH/Hegedüs Róbert)

A gombákkal mindig szoros viszonyt ápoltunk mi emberek, hiszen fontos élelmiszerek a mai napig, melyet régen is könnyen gyűjthettünk, ezen kívül ősi szertartások kellékei is voltak. Ínyenc ételeink alkotóelemei, szeretjük a penészes sajtokat, vagy a kenyér, bor, sörgyártás alapjában, az élesztőben is gombák találhatóak. Egészségünkre is kihatással lehetnek, számos betegség okozói, akár közvetett módon is, pl. a takarmányokon megtelepedő penészgombák melléktermékei/bomlástermékei révén, melyet mikotoxikózisnak nevezünk. Egyik legismertebb mikotoxin, az aflatoxin, melyet penészgombák termelnek. Ugyanakkor egészségünk megőrzői is, elég csak a penicillinre, vagy a különféle antibiotikumokra gondolnunk, vagy arra, hogy nélkülük hogyan is lenne a lebontás.

szürke korallgomba (Clavulina cinerea) (kép: Bombay Bálint)

Maga a gomba, melyet megvásárolhatunk, vagy leszedhetünk, vagy termeszthetünk, a gombatest, vagyis a „föld alatti micélium erdők termése”. Ezek növekedhetnek egyesével, csoportosan, vagy akár meglepően szabályos formában, melyeket boszorkányköröknek nevezünk.

Óriás tölcsérgombák (Infundibulicybe geotropa) boszorkányköre (kép: Bombay Bálint)

Óriás tölcsérgombák (Infundibulicybe geotropa) (kép: Bombay Bálint)

Egy-egy ilyen titokzatos alakzat akár száz éves is lehet. Évente 10-20 cm-t nő, ezáltal egy kis mérés segítségével lehet tippelni a korukra (ami persze függ az időjárástól, tápanyagellátástól stb.). Ezekről a gyűrűkről, és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről, babonákról itt olvashattok egy remek írást: 

http://hullo-eso.blogspot.com/2012/10/boszorkanykor-tundergyuru.html

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) (kép: Bombay Bálint)

Ne feledjük, hogy a számos ízletes, finom gombán kívül jó néhány halálosan mérgező faj is gyakori az erdőkben, mezőkön. A gombák különlegessége, hogy sejtfalaik kitint tartalmaz, így egyéni érzékenység (sajátos immunrendszer, vagy pl. erőteljesebb máj probléma miatt) kialakulhat ehető gombák esetében is. Illetve a gombákban feldúsulhatnak a különböző nehézfémek, ezért mondják, hogy benzinkutak, gyors forgalmú utak mellől nem szabad gombát gyűjteni. Sok gombafaj gyógyhatású, a keleti kultúrákban a különböző taplókat (pl. a pecsétviszgomba szárított őrleményét) már régebb óta használják teába, kávéba keverve. Ezen kívül a gombákban megtalálhatóak esszenciális aminosavak, melyeket a szervezetünk nem tud önmaga előállítani, ugyanakkor ezek nélkül az építőkövek nélkül szervezetünk nem tud egészségesen működni. Mivel a gombákon kívül a húsokban lehet még ezeket nagyrészt megtalálni, így vegetáriánus életmód mellet a gombák segítenek megtartani egészségünket és táplálékkiegészítők nélkül tudjuk bevinni ezeket a nélkülözhetetlen részecskéket.

Az idei év időjárásának köszönhetően mindenfelé lehet gombákat látni, ugyanakkor fontos kihangsúlyoznunk, hogy a határozásuk nem egyszerű feladat, ráadásul ehető gombák is lehetnek fogyasztásra alkalmatlanok, így ha magunk szedünk gombát, mindig vizsgáltassuk be és kérjük ki a szakellenőr véleményét.

Mindenki egyen sok-sok gombát, mert egészséges.

A gombagyűjtésről egy korábbi írásunk:

https://pangeaegyesulet.blogspot.com/2017/10/gombavadaszatra-fol.html

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius) (kép: Bombay Bálint)

Harkálytintagomba (Coprinopsis picacea) (kép: Bombay Bálint)

Ujhegyi Nikolett, Bombay Bálint

Élménytár - TermészetBulvár - Molnár Péter Pál - Ifj. Vasuta Gábor

Magyarország legszebb tájai a fotós és az író szemével.

A szép kivitelű, Ifj. Vasuta Gábor természetfotós képeivel és grafikákkal gazdagon illusztrált elbeszélések és versek Magyarország legszebb vidékeire kalauzolnak, és miközben a szerzővel járjuk a tájakat - aki megosztja velünk saját és fotós barátja élményeit is -, a természet ezer csodájára bukkanunk a könyv lapjain. Egy-egy fejezet végeztével legszívesebben felkerekednénk, hogy személyesen is felkeressük a szereplőket: a hajnalmadarat, a búbos cinegét, a füles kuvikot és a baglyot, az őszi kikericset, a kis rókalepkét, a tündérfátyolt és a zergeboglárt... S miközben ezekről olvasunk, időnként nevetünk, máskor meghatódunk, és megtudunk ezt-azt a világról és az emberekről is.

A kötetet Schmidt Egon, a neves ornitológus és Kossuth-díjas író így ajánlja az Olvasó figyelmébe:

"...Azok számára, akik nyitott szemmel és értő füllel járják az ösvényt, a Természet az év minden szakában ezernyi látnivalót, megannyi csodát és élményt kínál. Remélem, hogy a könyvet olvasva sokakban felébred a vágy, hogy maguk is rálépjenek arra az ösvényre, ahol a Természet, az erdők, mezők, folyók, tavak és puszták felfedik titkaikat a rácsodálkozó tekintet előtt."

A könyv megrendelhető a szerzőnél, aki kérésre dedikálja is: vasutagabor19@gmail.com

Egy furcsa féreg

Mindig is foglalkoztatta az emberiséget az ismeretlen, a különös, a megmagyarázhatatlan. Arról álmodozunk, hogy távoli galaxisokban bukkanunk valami izgalmas földönkívüli lényekre, pedig ilyen szörnyetegekért nem is kellene olyan messze mennünk. Ahogyan leereszkedünk a tengerek, óceánok mélyére, egyre bizarabb élőlényekkel találkozhatunk. Olyan ez, mintha csak a világűr sötétségébe emelkedve kutatnák ismeretlen élőlények után.

Lássunk egy különös állatot, akiről talán még kevesen hallottatok. 

Az Eulagisca gigantea egy óriási tengeri féreg, kb. 20 centis. Ez a nem túl ritka faj az Antarktisz környéki vizek lakója, de csak 1939-ben fedezték fel. A gyűrűsférgek (pl. a kertünk földigilisztái) közé tartozó soksertéjűek osztályának (Polychaete) egyik tagja, közelebbről a pikkelyes férgek családjának (Polynoidae) képviselője. 

A képeken látható veszedelmes szájszervét elnézve valószínűleg ragadozó. Valójában egy visszahúzható garatot látunk a hozzá tartozó állkapcsokkal és fogakkal.

Az aranyszínű kemény sörték pedig állítólag megnehezítik a férgek lenyelését, és egyes fajokban a sörték mérget is tartalmaznak. A fajról az interneten található videók alapján ezekkel a sörtékkel úszik az állat.

A furcsa féreg családfája, 

és egy rokona.

Források:

http://www.marinespecies.org/aphia.php?p=taxdetails&id=174428

https://www.livescience.com/59828-antarctica-marine-worm-from-hell.html

Bombay Bálint

A nyelvevő rákról...

Wildlife Photographer of the Year

Káprázatos felvételek!

Az összes kép: https://www.nhm.ac.uk/wpy/gallery

A londoni Természettudományi Múzeum által kiírt pályázat idei fődíját az orosz Szergej Gorskov kapta, aki egy szibériai tigrist örökített meg, miközben egy mandzsu jegenyefát ölel át. A nőstény tigris az illatmirigyeiből távozó váladékkal jelöli meg éppen a fát, hogy hírül adja, ez bizony az ő területe. 

Egy másik képen egy bohóchal szájából mintha kikukucskálna valaki...

 

Az amerikai Sam Sloss egy indonéziai búvártáborban készítette a fényképet, amin csak otthon vette észre, hogy nem csak egy, hanem 2 élőlény is szerepel.

A halacska szájában egy élősködő, méghozzá egy nyelvevő rák ücsörög! Na ne, ilyen is van?

A szakértők egy hal röntgenképén fedezték fel, hogy egy rák elpusztította és elfoglalta a gazdatest nyelvét. Kory Evans, a Houstoni Rice Egyetem biológusa épp halak csontvázairól készült 3 dimenziós röntgenképeket digitalizált, amikor az egyik egyed nyelvének helyén megpillantotta a parazitát. 

https://ng.24.hu/termeszet/2020/08/16/ez-a-parazita-halnyelvnek-alcazza-magat/

A szakértő az Új-Zélandnál élő Odax cyanomelas nevű halfaj koponyáját tanulmányozva fedezte fel a rákot. Összesen mintegy 380 hasonló rákfaj ismert, ezek jellemzően mind egy-egy halfajra specializálódtak. Az élősködők a kopoltyún keresztül jutnak be a gazdatestbe, utóbb pedig a nyelven telepednek meg. Az ízeltlábúak véralvadásgátlót is használnak, és úgy kapaszkodnak rá a nyelv tövére, hogy elvágják a vérutánpótlást. A nyelv így végül elsorvad és leesik. Ezt követően a parazita nyelvként kezd el funkcionálni, miközben folyamatosan fogyasztja a hal nyálkáját. A páros akár éveken át is élhet együtt, a kutatók olyan halakat is ismernek, melyek túlélték élősködőjüket.

http://www.themanitoban.com/2014/09/freaks-nature-cymothoa-exigua/20804/

https://www.aaas.org/tongue-eating-parasites-inspire-new-horror-movie

És végül egy aranyos videó:

https://www.pbs.org/wgbh/nova/video/the-tongue-eating-parasite/

Források a képek alatt.

Bombay Bálint

Képes beszámoló sünök és egyéb állatok együttéléséről

     A napokban ért véget Sündörgő Táborunk a Mecsekben, Abaliget mellett. A 10 nap során megannyi élőlénnyel osztozkodtunk a táborréten, akikkel megtanultunk együtt élni, kicsit bepillanthattunk hétköznapjaikba, és ők is a mi életünkbe.

Volt köztük barátságos, félelmetes, szép és ritka is...

A kétéltűek és hüllők közül 12 faj, a madarak közül több, mint 45, az ízeltlábúak közül pedig már nem is emlékszünk, hány faj került a szemünk elé, kezünk közé.

Zöld varangy (Bufotes viridis), a békakirályfi (Fotó: Bombay Bálint)

Ezüstös boglárkák (Plebejus argus) (Fotó: Bombay Bálint)

Vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)

Piros szender (Deilephila porcellus),
és tövisszúró gébics (Lanius collurio) hím (Fotó: Bombay Bálint) 

Ökörszem (Troglodytes troglodytes) (Fotó: Bombay Bálint)

Óriás-énekeskabóca (Tibicina haematodes) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)

 Tölgyestorzpók (Atypus affinis) (Fotó: Ujhegyi Nikolett)

Sárgahasú unka (Bombina variegata) felülről...

...és alulról (Fotó: Gál-Nádasdi Borbála)

Kockás sikló (Natrix tessellata) (Fotó: Gál-Nádasdi Borbála)

Havasi cinér (Rosalia alpina) (Fotó: Bombay Bálint)

Bombay Bálint

Bogaras poszt

Mostanság egyre többen kapnak kedvet, hogy a körülöttünk izgő-mozgó természetet megörökítsék, és ezt másokkal is megosszák. Mivel szinte mindenki zsebében már ott lapul a fényképezésre is alkalmas telefon, már mehetnek is a képek a facebook-ra, instagramra, vagy bármilyen internetes felületre a különféle állatokról, növényekről.

Sok honlap, applikáció és facebook oldal is szolgál már állathatározásra, így könnyen eleget tehetünk gyűjtőszenvedélyünknek a telefonunk segítségével is.
Különösen az elmúlt hónapokban kialakult járványhelyzet miatt értékelődött fel jelentősen az online környezeti nevelés, és érzékenyítés is a természeti értékek iránt. Ilyen remek kezdeményezés az Online Biológia Konferencia is. Továbbá nem egy példa igazolja, hogy akár ritka, különleges élőlények is felbukkanhatnak így a közösségi média segítségével.

No, de lássunk 3 aktuális rovart, akiket oly sűrűn láthatunk a különféle posztok főszereplőiként is.

Fotó: Bombay Bálint

Most rajzik a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), Európa, és egyben Magyarország legnagyobb bogárfaja. A hímek elérhetik a 9 cm-es nagyságot is hatalmas agancsszerű rágóikkal, a nőstények ennél kisebbek. Lárvaként 4-5 évig élnek, korhadó faanyagokat eszegetve. Lárvája ráadásul nem igényel folyadékot – ami vízre szüksége van, azt a megevett fa lebontásával fedezi. 

A hosszú gyermekkort igen rövidke felnőttlét követi, tehát, ha a fényes bogárral találkozunk, ő már bizony megette a kenyere javát. Bebábozódás után kb. 10 hónapig élnek a kifejlett állatok, de ebből a hímek aktív időszaka csak 4-5 hét. A nőstények kicsit tovább élnek, hiszen rájuk még a peterakás is vár.

Fotó: Bombay Bálint

Ha egy kicsike nőstény szarvasbogarat találunk, az nem a nagy szarvasbogár fiatal korában, hanem egy másik faj, a kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus). Ő is védett. A nőstény petéit korhadó tuskók gyökerei közé rakja, de földbe ásott kerítésoszlopban, fűrészporban, és egyéb korhadó faanyagban is fejlődhet. A lárvák a fa korhadékait fogyasztják, fejlődésük 3-5 évig tart. 

A bábból a bogár már az előző ősszel kikel, de az eleinte puha és halvány színű imágó a telet a bábkamrájában tölti. Onnan csak nyár elején jön elő; páncélja addigra megkeményedik és megsötétül. Leginkább a tölgyfákat kedveli, de akár az öregebb gyümölcsfákban is kifejlődik, ezért aztán városi-falusi kertekben is találkozhatunk vele.
Alkonyatkor élénkül meg, ilyenkor a fatörzseken vagy talajon mászkál és főleg a tölgyek kicsorgó nedvével táplálkozik. Rajzásukra általában május-júniusi időszakban kerül sor.

Fotó: Bombay Bálint

Fotó: Ujhegyi Nikolett

Egy másik védett és látványos bogár is a szemünk elé kerülhet mostanság, méghozzá a kis hőscincér (Cerambyx scopolii).
A cincérek nevüket annak köszönhetik, hogy furcsa cincogó hangot képesek kiadni, méghozzá úgy, hogy az előtorukat dörzsölik a középtorhoz (bólogatnak közben). Kivétel nélkül növényevők, a lárvák többnyire élő vagy haldokló fákban növekednek sok-sok évig, míg a felnőtt egyedek általában nedveket nyalogatnak.
Hőscincérünk hatalmas csápjai a hős huszárok kackiás bajszára emlékeztetnek, innen a becses neve.

Fotó: Bombay Bálint

Fotó: Bombay Bálint

Források:

https://mttmuzeum.blog.hu/2016/12/16/a_2017_ev_rovara_a_nagy_szarvasbogar

https://www.bokortanya.hu/kis-szarvasbogar 

http://www.nhmus.hu/hu/kis_hoscincer_termeszettar 

Képek és szöveg: Bombay Bálint

Mennyi program, mennyi izgalom…

Téli madarászás a Soroksári-Dunán

A téli időszakban sok vízimadár látogat el hazánkba a messzi tengerek, óceánok, és az északi tundrák felől. Számos ritkán megpillantható különleges madár is felbukkan ilyenkor, ezek megfigyelésére készültünk. Január 18.-án egy rövid kirándulást tettünk a Ráckevei-Duna téli madárvilágát kutatva.

A más néven Soroksári-Duna csepeli oldalán a Gubacsi hídtól indultunk, meglestük a Kis-Dunai öböl tanösvényt, és a Soroksári révhez érkeztünk. A terület természeti értékeinek megismerésében Ócsai Péter (a DINPI munkatársa) szakértő ornitológus volt a segítségünkre, és bizony sok érdekességet megtudtunk tőle. Közel 30 madárfajt láttunk vagy hallottunk, köztük olyan érdekesebbeket is, mint a kis kárókatona, vagy 2 eltévedt legelésző nagy lilik.

Köszönjük mindenkinek a részvételt, a sok izgalmas infót Ócsai Peti vezetőnknek, és persze a madaraknak is, akik megmutatták magukat!

Bombay Bálint

Síelés

Remek időben rengeteg lehetetlenül megoldódó nehézséggel megfűszerezett síelés volt ez a sok ideje első Pangeás síelés (3nap). Családias légkörben (4 sündörgő 5 nagysün) Pénzesgyőrben aludtunk és Eplénybe jártunk át síelni. 2 kocsi tönkre ment, egy már Pest határában, egy pedig már ott Pénzesgyőrben hagyott cserben. De jött Farkas Boró, és mindent megoldott!!! Utólag is köszi! (hálám kergetni fog még egy ideig, előre is bocsi) Esténként pedig Dombi Anna által tanított "Cambió" nevű kártyajátékot játszottuk (aki még nem ismeri, az feltétlen ismerje meg!) Összességében azt hiszem, kijelenthetem, hogy egy felejthetetlen élmény volt ez minden résztvevő számára! Szándékunkban áll jövőre újabb sítúrát szervezni és ezzel hagyományt teremteni. Remélem jövőre már még többen csatlakoztok! Aki nem tudott síelni azt megtanítottuk, így akár külföldi túra is lehet a jövőben!

Ui: Durva, hogy ahol Nagysünök vannak, ott mindig minden elromlik, tönkremegy, de aztán az óriási összeomlás után valahogy a csillagok mindig összeállnak, és minden megoldódik...

Imádlak titeket ezért a tulajdonságotokért… is :)

Mindenkinek óriási pacsi, aki ott volt, vagy bárhogyan segítette ezt a hétvégét!

Pisti

Kirándulás a Börzsönyben

Élménybeszámoló Fehérvári Bence és Ujhegyi Nikolett önkénteseinktől:

A túra nyomvonalát itt tudjátok megnézni.

„Kóspallagról a - jelzésen a Kis-Hanta-patak völgyében indultunk, többször kereszteztük a patakot, ami a "tavaszi" időjárás miatt meg volt áradva, így több helyen komoly kihívást jelentett. A szélesebbé váló patakvölgyben, a Boglya-kő magasságában, zsombéksás alkotta "boglyák" között haladtunk, kiváló kilátással az egykori magas-börzsönyi rétegvulkán ma látható roncsaira. Elmondtam a hegység kialakulását, nagyvonalakban, részletesebben ebben a cikkben lehet olvasni róla.

Én még Sumitól azt hallottam, hogy egykor 2700m magas volt a vulkán, de lehet ez már elavult.

Továbbhaladva elértünk Toronyaljai-horgásztóhoz, ahol a kétéltű fanatikusok rögtön elvesztek a mocsárban. Mivel a békák tudják, hogy dacára a tavaszias időjárásnak még valójában tél van, semmit sem találtunk. A horgásztó fölött magasodik a Pusztatorony, vagy Biber-vár romja. Egyik kedvenc váram, gyakorlatilag semmit sem tudunk róla, azon kívül, hogy egy fallal körülvett öregtoronyként megerősített hely volt és kb. a XV. században pusztult el. Bővebben itt tudtok róla olvasni. 

Ezután a felolvadt, sáros hegyoldalon lecsúszkálva, majd az országút túloldalán lévő dombra felkapaszkodva elértük az egykori, Szent Mihályról nevezett pálos kolostor romjaihoz. A kolostort valószínűleg a XIV.-XV. század fordulóján alapították és Buda török kézre kerülése körül pusztult el. Építőanyagát az addigra elhagyott Biber várból nyerték, a szentélyt felújították, egy erdei imahelyet alakítottak ki.

A  jelzésen tovább haladva értünk a Szent-Gál-föld nevű dombra, melynek a Békás-rét nevű részén a turistajelzés egy mélyútban halad, gyakorlatilag keresztülvágva egy 15-16 millió éves egykori osztriga zátonyt. A Börzsöny kialakulásával egy idős, trópusi sekélytengerben kialakult zátonyt javarészt osztrigák alkották, de gyűjthetők itt egyéb kagylók (szívkagyló, fúrókagyló), illetve korallok maradványai is. (a szívkagyló Pisti gyűjtése, ami egyébként nagyon ritka itt).

A következő megállónk a törökmezei turistaház volt, ahol a csapat többi része is csatlakozott. Itt mindenki megcsodálhatta a magán állatkert lakóit. Láttunk tarajos sült, sarki rókát, szurikátákat, meg tevét is. Flóra, a legfiatalabb csapattagunk a maga két évével kipróbálta a játszótér összes lehetőségét. Innen folytattuk utunkat Zebegényig, ahol megkóstoltuk a rétesház finomabbnál finomabb réteseit, majd a túra folyamán gyűjtött műanyag szemetektől is megszabadultunk. A vonat indulásáig pedig betértünk melegedni a kulacs presszóba és élményeinket megvitatva vártuk a következő vonatot, mely hazavitt mindenkit.