2019. január 3., csütörtök

2019 “év valamijei”


2019-re is megválasztottuk az év élőlényeit (illetve kevésbé élőlényeit)!

Az emlegetett “év valamije” választásoknak – például év gombája, év hala, év vadvirága, stb. – egyre nagyobb a népszerűsége hazánkban. Megfigyelhető, hogy évről évre nő az eseményeket követő és a jelölteket szavazatukkal támogató érdeklődők száma.

No de kik is ők?

Az Év ásványa a galenit, az ólom legfontosabb ércásványa. A galenit egy úgynevezett szulfidásvány. Gyakori és fontos ólomtartalmú ércásvány, de az ólom mellett gyakran nyernek ki belőle ezüstöt is. Főleg akkor keletkezik, amikor a földkéregben a forró oldatok magasabb szintre emelkednek. Puha és súlyos anyag. Ha egy egyliteres vizeskancsóba galenitet tennék az a mérlegen 7,6 kg-ot nyomna. Jellemzően kocka rácsszerkezetű. Könnyen hasad. Már kisebb kalapács ütésre is apró téglatestekre esik szét.
Színe szürke és eredetileg csillogó, de levegővel érintkezve gyorsan elveszti fényét.
Magyarországon a Velencei-hegységben és a Mátrában vannak ismert és korábban bányászott telepei.
Kémiai megnevezése: ólom-szulfid
Képlete: PbS
Keménysége: 2,5 Mohs
Az Év ősmaradványa 2019 címet pedig a Komlosaurus nevű dinoszaurusz lábnyoma, vagyis egy nyomfosszília nyerte el. A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

                

Az Év vadvirága 2019 címért három szép és figyelemre érdemes faj versenyzett. Szavazni 2018. december 31-ig lehetett. A beérkezett szavazatok alapján az év vadvirága 2019-ben a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) lett, mely a szavazatok 47%-ával maga mögé utasította a tündérfátyolt (32%) és a macskaherét (21%) is. A magyar zergevirág száraz, nyílt tölgyesek, erdőszegélyek növénye, hazánkban elsősorban a Dunazug-hegyvidék környékén, leginkább talán a Vértesben, valamint a Mátrában és a Bükkben fordul elő. Máshol már kimondottan ritka, így a Mecsekben, a Mezőföldön és a Duna–Tisza-közén csak igen elszórtan található meg. Európában is csak kis területre korlátozódik: a Kárpát-medencén kívül a Balkán-félsziget keleti felén található meg elszórtan Észak-Görögországig. Hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.


Az Év fája a sajmeggy (Prunus mahaleb) lett. Törökmeggynek is nevezik. Fájából régen pipaszárat készítettek. Termése ehető, kellemes ízű, fűszerként is használják. A madarak is kedvelik. Alacsony (10 m) fa, vagy cserje. Sötétbarna kérge érdes, repedezett. Levelei kerekdedek vagy oválisak, fűrészes szélűek, aprók, 3-5 cm-esek. Csúcsuk kihegyesedő, felületük fényes, fonákjukon szőrösek. A virágai kicsik, fél cm átmérőjűek, fehérek öt tagúak, illatosak. A termése borsszem nagyságú, fényes fekete csonthéjas termés, mely ehető. Száraz, meleg tölgyesek, tisztások, útszélek faja.


Az Év gombája döntősei a bronzos vargánya, a királytinóru, és a vöröses nyálkásgomba lettek. Ezek hármasából a bronzos vargánya (Boletus aereus) került ki győztesen. Nevét sötétbarna, 5-20 centiméter átmérőjű, félgömb alakú kalapján látható, bronzszínű foltjairól kapta. Ehető gombáink egyike, jellegzetes illatáról könnyen megismerhető – azonban, ha magunk szedtük, mindenképpen vizsgáltassuk meg szakértővel az általunk begyűjtötteket. Ez a vargányaféle a legnagyobb mennyiségben előállított szárított gombánk. Elkészítési módja számtalan: levesnek, köretnek, feltétnek, rántva és rántottában, valamint pörköltnek is elkészíthető. Szárítva fűszerként többféle ételhez adható.


A rovarok közül 2019-re a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok voltak. (Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a "Natura 2000-es faj" kifejezést használják rájuk.) 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit – a kis Apolló-lepkét, a magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre.
A nyertes a Duna-Ipoly Nemzeti Park logójában is látható színpompás havasi cincér (Rosalia alpina).
Itt sok mindent megtudhatsz róla:
https://mttmuzeum.blog.hu/2018/12/21/az_ev_rovara_2019-ben_a_havasi_cincer


Az Év hala szavazás győztese a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) lett, aki az egyik legszebb hazai halunk, élénkvörös úszói impozáns megjelenést adnak neki. Közepes termetű faj, amely Európában és Nyugat-Ázsiában terjedt el. Kimondottan az állóvizeket és a lassú vízfolyásokat kedveli, lápokban, mocsarakban, holtmedrekben, csatornákban, a lassabb folyóvizek parti zónájában figyelhetjük meg kisebb-nagyobb csapatait, amint a vízfelszín közelében úszkálnak. Étlapján meghatározó szerepük van a növényi eredetű táplálékoknak, a fonalas algáktól, a vízinövények hajtásain át a magvakig. Fölfelé nyíló szájáról és élénkvörös úszóiról könnyen felismerhető, de a hozzá nagyon hasonló bodorkával még a kezdő horgászok is gyakran összetévesztik. Pedig a hátúszó helyzete alapján biztosan megkülönböztethető a két faj. A bodorka hát- és hasúszója ugyanis szinte egy függőleges vonalban ered, a vörösszárnyú keszeg hátúszója ellenben jóval hátrébb kezdődik a hasúszóknál.


Az Év kétéltűje díjjal az Aggteleki Nemzeti Park címerállata, a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) büszkélkedhet. Hazánkban elsősorban az Északi-középhegység hűvös klímájú erdőinek, patakvölgyeinek lakója, Nyugat-Magyarországon előfordul a Kőszegi- és a Soproni-hegységben is. Kora tavasszal (március-április) bújnak elő talajüregben, korhadt fatörzsek alatt húzódó telelőhelyükről, ahol nemritkán több példány is együtt vészeli át a hideg időszakot. Elsősorban alkonyati, éjszakai aktivitású, de tartósan esős időszakban nappal is megfigyelhető. A foltos szalamandra elevenszülő (ún. vivipar). A lárvák anyjuk testében fejlődnek sokáig és csak a fogantatást követő év tavaszán jönnek a világra. Lárvakorukban a vízben fejlődnek, és kopoltyúval lélegeznek.


Az Év madara a gólyatöcs (Himantopus himantopus) lett. Népi nevei között megtaláljuk a székigólyát is, és hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít (tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása alapján a civil szervezet ennek a madárnak, illetve élőhelyvédelmi lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik kiemelten 2019-ben.
A gólyatöcs igazi „nyakigláb madár”, kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva, és egyesével is költ. Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1000 pár között alakul. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.



Az év emlőse pedig csak január 5.-én derül ki…