A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csészegomba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csészegomba. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 8., szerda

Az Év nem csak élőlényei 😃

Jönnek a 2020-as év élőlényei, ásványa, ősmaradványa!

Az Év Gombája: csoportos csészegomba (Microstoma protractum

Magyar Mikológiai Társaság 2020-ra ezt a pompás megjelenésű gombát választotta az Év Gombájának, mely piros színével a tavaszi erdők egyik ékköve. Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. A termőtest 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrős.

http://www.gombanet.hu/ev-gombaja-2020-12-jelolt-faja

Az Év Vadvirága: májvirág (Hepatica nobilis)

A Magyar Természettudományi Múzeum által indított választáson, a szavazatok 54%-ával egyértelműen a nemes májvirág lett az Év Vadvirága.
A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza kék virágait, melyek olykor akár rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek, egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_m%C3%A1jvir%C3%A1g

Az Év Fája: tatár juhar (Acer tataricum

Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2020 Fája a tatárjuhar. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt. Napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken pedig kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, emellett pedig szárazságtűrése, alacsony termete, színes termése és őszi lombszíne miatt a tatár juhar kiváló parkfa.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Acer_tataricum_(fruits).jpg

Az Év Rovara: tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani itt is, és a beérkezett voksok alapján az első helyen a tavaszi álganéjtúró végzett.
Az Év Rovarával főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk. Ezeken a területeken meglehetősen gyakori faj, gyakran kerül szem elé, mivel ez a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd. A tavaszi álganéjtúró 12–20 mm hosszú, szinte félgömbszerűen domború bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld: minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak; ha enyhén ökölbe szorítjuk a kezünkbe vett bogarat, érezzük az erejét, amellyel igyekszik kiszabadítani magát. Főleg a déli lejtőkön növő meleg, ligetes tölgyeseket, karsztbokorerdőket kedveli; ebben eltér rokonától, az erdei álganéjtúrótól, mely a hűvösebb, zártabb, árnyasabb erdők lakója, bár a két faj élőhelye azért részben átfedheti egymást.

Fotó: izeltlabuak.hu, Balogh Diána

Az Év Hala: süllő (Sander lucioperca)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2020-as évre is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a csukát, a süllőt és a fokozottan védett német bucót, melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben. Az online szavazást végül a süllő nyerte, így 2020-ban ez a halfaj az Év Hala.
Ez a nagyra növő ragadozóhalunk hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

https://www.flickr.com/photos/megaptera/28882116471

Az Év Hüllője: keresztes vipera (Vipera berus

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.
A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.
A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.
Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Rajz: Bombay Bálint

Az Év Madara: erdei fülesbagoly (Asio otus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-ben indított szavazásán az erdei fülesbagoly kapta a legtöbb szavazatot, mellyel két másik bagolyfajt, az uráli baglyot és füles kuvikot utasította maga mögé. Az Egyesület nem véletlenül három bagolyfajt választott ki az Év Madara szavazásra, mivel baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók voltak a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyeztet.
A győztes végül az erdei fülesbagoly, leggyakoribb hazai bagolyfajunk lett. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is megpihen nappal, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Fotó:  © Árvay Márton 

Az Év Városi Madara: vörösbegy (Erithacus rubecula)

A Városi Madár Blog már harmadik éve szavaztatja meg olvasóival az Év Városi Madarát. A eddigi online szavazásoktól eltérően ezen az oldalon nem három, hanem általában ennél jóval több jelölt közül választhatunk. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a sokak által ismert és kedvelt madár a vörösbegy nyerte az Év Városi Madara szavazást.
Ez a kismadár elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Fotó: Ivan Gajdács

Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra

A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekete István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.
A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

http://www.bio-foto.com/displayimage-1134.html

Az Év ásványa címet a turmalin nyerte el,
az Év ősmaradványa címet pedig a Megalodon, az óriás őscápa. 

A turmalin keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. No de mit is jelent ez?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Piezoelektromoss%C3%A1g

http://evosmaradvanya.hu/

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert.Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető.