A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarászat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madarászat. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 10., hétfő

Madárritkaságok nyomában

Az elmúlt hetekben különösen érdekes madárfajok látogattak el hozzánk (a madarászok nagy örömére).
Mi is felkerekedtünk, hogy utánajárjunk egy-két ritkaságnak.
Ilyenkor kis hazánkban 200 fanatikus ember teljesen megvadul, és csapot-papot otthagyva nekiindul megfigyelni ezeket a madarakat.

A legizgalmasabb talán a lazúrcinege (Cyanistes cyanus), vele Magyarországon senki sem találkozott…
…egészen eddig. 

Fotó: Barkóczi Csaba
2018. november 18.-án vasárnap reggel, Sándorfalva térségében, a szegedi Fehér-tó nádasában három madarász: Barkóczi Csaba, Domján András és Gyarmati Gábor egy lazúrcinkét látott. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma, ami az Európában eddig előfordult 780 körüli madárfajszámot, hazánk földrajzi elhelyezkedését és méretét figyelembe véve, igen jónak számít.

A kihipózott kékcinegének tűnő madár nagyon jól érzi magát azon a 300 méteres szakaszon, ahol már lassan egy hónapja tölti napjait. A látszólag üres, sűrű nádasban az üreges nádszálakban rejtőző hernyókat, petéket, bábokat bontja ki, ráadásul egy puha függőcinege fészket is talált, ami az elképzelhető legmelegebb éjszakázóhely egy ilyen kicsi madárnak.

Fotó: Bajor Zoltán

A lazúrcinege alapvetően ázsiai elterjedésű faj, Magyarországhoz legközelebb Belarus
(Fehéroroszország) és Ukrajna határvidékén fészkel egy jelentős kiterjedésű,
szigetszerű állománya (forrás: datazone.birdlife.org)

A lazúrcinegétől nem messze (mintegy 200 méterre) egy fiatal rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) sétálgatott a tómederben a sirályok, gémek, és kócsagok közt. A rózsás flamingó rendkívül ritka őszi-téli vendég Magyarországon, a szegedi Fehér-tóról ez az első adata. 
Legutóbb két példányt láttak a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó tömörkényi Csaj-tavon még 2017 decemberében.

Fiatal, még nem rózsaszínű rózsás flamingó. Fotó: Lendvai Csaba

Bár a rózsás flamingó hazánkhoz legközelebb az Adriai-tenger déli partvidékén fordul elő, az sem kizárt, hogy a Kárpát-medencébe eljutó kóborlók jóval messzebbről, az ázsiai költőterületekről érkeznek hozzánk a vonuló libacsapatokhoz szegődve.

Nem sokkal később, 2018.11.30-án Dr. Pigniczki Csaba Szabadszállásról (Bács-Kiskun megye) egy apró ragadozómadár, a kuhi (Elanus caeruleus) megfigyeléséről számolt be. 

Tollászkodó kuhi. Fotó: Kurfis Ilona

A faj első magyarországi megfigyelése 2012.08.24-én történt Csákváron, Fejér-megyében, Szalai Gábor jóvoltából. Azt az öreg, ivarérett madarat akkor négy napon keresztül figyelhették meg a madarászok. 
A most megfigyelt öreg madár így a második hivatalos kuhi hazánkban. Ez elég nagy szám, mivel a szakirodalom szerint a Szaharától délre Afrikában él, de Indiában, az Indonéz szigetvilágban, és 1975-76 óta Spanyolországban, és Portugáliában is költ.
Hiába melegebb vidékekről érkezett hozzánk, szemmel láthatólag jól érzi magát: csak úgy falja a pockokat! Vadászata lehet vártavadászat, amikor valamilyen kiemelkedő pontról (villanyvezetékről vagy fa tetejéről) lesi zsákmányát, de a föld felett vércsemódra szitálva is keresi áldozatát.

Lakmározó kuhi. Fotó: Árvay Márton
Mindeközben 8(!) füstös réce (Melanitta fusca) jelent meg Budapesten az Óbudai-sziget csúcsánál. Ezeknek a tengeri récéknek fő táplálékuk a vándorkagyló. Nyugaton Skandináviáig és Észtország keleti-tengeri partjáig, keleten az ObJenyiszej vízválasztójáig fészkel. Hazánkban szórványos megjelenésű faj. Leggyakrabban a Dunán találkozhatunk vele.

Füstös récék. Fotó: Árvay Márton


Források:
http://www.mme.hu
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2018/11/21/rozsas-flamingo-szeged-feher-to/

2018. február 18., vasárnap

Helyzetjelentés a Pilismaróti-öbölből

Télen igencsak más madárfajokkal találkozhatunk földön, vízen, levegőben, mint nyáron. Vajon miért? Közismert, hogy számos nálunk fészkelő madár a tél beköszöntével tőlünk délre vonul melegebb, táplálékban bővelkedőbb területekre. Viszont ilyenkor sok, tőlünk északabbra költő faj keresik fel hazánkat. Ilyen télen csapatosan megjelenő vendégek a fenyőrigók, a fenyőpintyek, és számos vízimadár is.

Fekete harkály jelenlétének nyoma.


Mi a Pilismaróti-öbölbe látogattunk el, hogy megnézzük, mi a helyzet. A szélvédettebb öblöt rengeteg vízimadár részesíti előnyben a nagy Dunával szemben. Útközben az ösvényen felismertük a vaddisznók, őzek, szarvasok, és egy borz lábnyomait. Népes süvöltő sereg köszöntött minket a harkályok és egy fakusz mellett. A vízen több mint 350 szárcsa és több száz kontyos réce közt 8 hegyi récét pillantottunk meg.

Nagy bukó.

A tengeri récék közül még szerencsénk volt egy tojó füstös récéhez is. A szintén több száz példányból álló kerceréce csapatokban jó néhány gácsér javában udvarolt a tojóknak. Látványos násztáncukban sokáig gyönyörködtünk. Fő táplálékukat a különféle kagylók jelentik. Érdekesség, hogy a messzi északon odúkban költenek. A fekete-fehér tollruhájú hím kis bukók, és nagy bukók is legalább 50 példányból álló csapatokat alkottak a barnásabb öltözetű tojókkal együtt. A vöcsökfajok közül láttunk udvarló búbos vöcsköket, egy téli ruhás feketenyakú vöcsköt, és egy már nyári öltözetében lévő vörösnyakú vöcsköt. Különlegességük, hogy a halakon és növényeken kívül esznek tollakat is. A parton találtunk egy jellegzetes sávozásáról könnyen felismerhető tollat, amit egy darázsölyv hagyott el. Mint neve is mutatja, ő táplálékspecialista: kedvenc csemegéi a méhek és darazsak, lárváik és bábjaik. 

Darázsölyv tolla.

Jó néhány ritkasághoz szerencsénk volt, és ha Te is szeretnél hasonló élményekkel gazdagodni, tarts velünk!

Udvarló kercerécék.

Legyél az önkéntesünk!

Írta: Bombay Bálint
Képek: Ábrám Örs