Só sót követ majd :)
Idén télen is megjött a várva várt havazás, az utak járdák csúszósak lettek, lefagytak, ami természetesen nem csak szép, de balesetveszélyes is.
A jégmentesítésre tehát meg van az igény országszerte, és erre nagyon sokáig (még sok helyen ma is) a sót használták.
A só azonban erősen káros a környezetünkre (főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra).
A só kloridionokat tartalmaz, és a környezetre nézve ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Mégpedig azért, mert elvonják a vizet a növényektől, elpusztítják a kisebb vízi organizmusokat és redukálják a víz körforgását a tavakban. Ha út mentén tavasszal megsárgult levelű fákat, növényzetet látunk, az bizony a téli útsózás következménye.
A sózás
ártalmas hatásai:
- az út
menti fák a sózás miatt nem képesek elegendő vizet felszívni, ezért
kiszáradhatnak;
- a só a
talajban számos fontos tápanyagot kiszorít;
- az
alacsonyabb rendű állatok számára különösen káros (ízeltlábúak, talajlakó
élőlények);
- a sózott
járdafelület kellemetlen a sétáltatott házi kedvencek számára is (kutyák,
macskák);
- nem
pontszerű szennyezés, a lefolyó víz magával szállítja a sós lét a felszíni
vizekbe (halpusztulás);
- reakcióképes
légszennyező anyagokkal;
- a só kimarja a
cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat,
- pusztítja az autó-és
kerékpárgumikat, az autók alvázát, s idővel "megeszi" az aszfaltot és a
betont is, ugyanis a sózás következtében az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a
következő fagyáskor szétrepeszti azokat,
- valamint a közművek csöveinek sem tesz jót a sós hólé.
2009. január 1-én hatályba lépett az a kormányrendelet, amely a fás szárú növényeket hivatott védeni: 346/2008. (XII. 30.) számú, „Rendelet a fás szárú növények védelméről”. Ennek értelmében tilos a só használata: "belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti".
És egy érdekes, egyben aggasztó kutatás:
Sóból az Egyesült Államokban évi 19-22 millió tonnát, idehaza pedig 2015-ben 90 ezer tonnát szórtak le az utakra.
Az élővizekbe szivárgó nátrium-klorid hatására megváltozik a helyi békaállományok ivararánya. Gyakorlatilag olyan állapotok alakulnak ki, melynek során 10%-kal kevesebb nőstény egyed születik meg.
Vagyis a békapopuláció szépen lassan a sós környezetben elférfiasodik. Korábban nem mutattak soha ki ilyen mértékű, ennyire nagy veszélyre utaló összefüggéseket.
Az Amerikában végzett kutatás még arra is rámutatott, hogy egy Észak-Amerikában honos fa levele is káros hatással van a békákra, a túlnyomó káros hatás azonban a só használatából ered.
Amikor a sós latyakos közegbe a falevelek lehullnak, bomlásuk során olyan oldat képződik, amely miatt a következő szezonban a nőstény békáknak nemcsak a számuk, hanem a méretük is kisebb lett.
A kutatás azért ennyire jelentős, mert kimutatta, hogy pusztán a sózás képes egész élőlény-állományokat felborítani egyes vidékeken, ezek pedig olyan következményekkel járhatnak, ami Amerika, vagy más kontinens teljes élővilágára is hatással lehetnek, vagy veszélyeztethetik azt.
(Forrás: https://avilagtitkai.com/articles/view/bizarr-hatasokkal-jar-az-utszoro-so-a-bekakra)
 |
| Fotó: Patkó László |
Szerencsére a síkosság-mentesítés ma már környezetbarát módon is megoldható.
Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven.
Először is mozogjunk kicsit a szabad levegőn, és ragadjuk meg a hólapátot!
Aztán jöhetnek az érdesítő anyagok, jégmentesítők:
Érdekes kiváltó anyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy roppant kellemetlen szagú, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Vigyázat! a világos cipőt megfogja barnás színe miatt.
Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása. A jég elolvadása után, miután megszáradt, könnyen le lehet söpörni a járdáról, ám hatásfoka nem éri el a sóét.
Zeolitot is lehet használni, ez egy zúzott vulkanikus kőzet, nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel.
Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót (egyfajta környezetbarát műtrágya kálium-klorid, kalcium-klorid, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid tartalommal. Zeolittal keverve is kapható, így csúszásgátló is, ráadásul magyar fejlesztésű. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sónál mindenképp jobb választás.
Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, aminek ráadásul nagyon magas a kálium tartalma, úgyhogy egyben tápláljuk is a talajt.
Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Nagy előnye hogy, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de nem odafigyelve nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Inkább ne a műtrágyákat válasszuk!
Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.
Érdekesség, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását: közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára sajnos (egyelőre) kizárja, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.
Egy só mint száz, figyeljünk oda környezetünkre, és az meghálálja majd a törődést!
Forrás:
http://ecolounge.hu/nagyvilag/sozas-helyett-kornyezetbarat-alternativak
https://humusz.hu/
Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven.
Először is mozogjunk kicsit a szabad levegőn, és ragadjuk meg a hólapátot!
Aztán jöhetnek az érdesítő anyagok, jégmentesítők:
Érdekes kiváltó anyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy roppant kellemetlen szagú, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Vigyázat! a világos cipőt megfogja barnás színe miatt.
Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása. A jég elolvadása után, miután megszáradt, könnyen le lehet söpörni a járdáról, ám hatásfoka nem éri el a sóét.
Zeolitot is lehet használni, ez egy zúzott vulkanikus kőzet, nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel.
Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót (egyfajta környezetbarát műtrágya kálium-klorid, kalcium-klorid, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid tartalommal. Zeolittal keverve is kapható, így csúszásgátló is, ráadásul magyar fejlesztésű. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sónál mindenképp jobb választás.
Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, aminek ráadásul nagyon magas a kálium tartalma, úgyhogy egyben tápláljuk is a talajt.
Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Nagy előnye hogy, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de nem odafigyelve nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Inkább ne a műtrágyákat válasszuk!
Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.
Érdekesség, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását: közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára sajnos (egyelőre) kizárja, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.
Egy só mint száz, figyeljünk oda környezetünkre, és az meghálálja majd a törődést!
Forrás:
http://ecolounge.hu/nagyvilag/sozas-helyett-kornyezetbarat-alternativak
https://humusz.hu/
 |
| Fotó: Patkó László |
