Nyulak és sasok

A Helicon Life parlagi sas (Aquila heliaca) védelmi program műhelybeszélgetésén jártunk a jászsági Sasközpontban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által szervezett beszélgetésen elsősorban a programban résztvevő kutatók, civilek és vadgazdálkodók jelentek meg. A hallgatóság soraiban természetesen Pangeások is képviseltették magukat. Sőt, az elhangzott előadások elkészítéséhez is hozzájárulhattunk!

A konferenciát dr. Horváth Márton (MME) projektfelelős nyitotta meg, arról beszélve, hogy egy ilyen témában mennyire fontos az együttműködés a vadgazdálkodók és természetvédelmi szakemberek között. Sok érdekességről esett szó, például arról, hogy a nem-invazív módon gyűjtött tollakban található alvadt vérből egyed azonosítást is el lehet végezni. Ezzel a módszerrel derítették ki, hogy a költőmadarak kicserélődése –amely általában mortalitás miatt történik– 12%-ról 7%-ra esett vissza az utóbbi időben. Egy másik újszerű vizsgálati módszerről is halottunk, a kutyás keresésekről. Kutyák segítségével naponta 10-15 illegális mérgezés áldozatául esett állatot is meg tudtak találni a keresőegységek. Az elmúlt években közel 200 bűncselekményhez köthető esetet tártak fel és több mint 2000 km utat tett meg terepen a kutyás keresőegység.

Dr. Heltai Miklós (Vadvilág Megőrzési Intézet) bemutatta a ragadozó gazdálkodási modell elméleti hátterét. Módszer gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen a ragadozómadarak védelmében. Sok vágómadárféle zsákmányol apróvadfajokat, például mezei nyulat. A madarakon kívül más hatékony ragadozók (pl. róka) is esznek nyuszit, így azok szabályozásával növelhető a nyúlállomány. Sajnos, a nyúlpopuláció az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, így a ragadozók (pl. sasok) nehezebben tudnak egyik kedvenc prédájukhoz hozzájutni. A róka állomány csökkentésével lokálisan biztosítható a prédafajok populációinak növekedése, amely végsősoron kedvezően hat a sasok állományára is.

Dr. Biró Zsolt a Jászságban végzett mezei nyúl állománybecslési eredményeket ismertette, amelyek a beavatkozások (élőhelyfejlesztés és ragadozógazdálkodás) ellenére sajnos nem mutattak egyértelműen pozitív képet.

Lóránt Miklós és Konyhás Sándor természetvédelmi őrök a területükön elvégzett gyakorlati csapdázási praktikátat ismertették. A nemzeti parki területeken végzett csapdázás a túzok állomány növekedése szempontjából is kedvező lehet, de rendkívül munka- és energiaigényes feladat. Egy ember 4000-5000 ha-os területen tud aktívan csapdázni az év 4-5 legkedvezőbb hónapjában (tavasz-kora nyár). Ez havonta akár 1700 km hosszúságú út megtételét is jelentheti.

Végül dr. Szemethy Lászlótól arról hallhattunk, hogy ha segíteni szeretnénk a mezei nyúlon –mint számos ragadozó fő prédafaján–, akkor ahhoz az élőhelyi viszonyokat is manipulálnunk kell. A romló mezőgazdasági élőhelyeken jelentős biodiverzitás csökkenés ment végbe és egyre kevesebb a búvóhelyként szolgáló mezsgye. A régebben oly gyakori mezei nyúl állománya hanyatlásnak indult, ismereteink pedig idejét múltak. Tudjuk, hogyan viselkedett a nyúl 30-40 évvel ezelőtt, de a megváltozott agrárkörnyezetben minden bizonnyal e faj is változtat valamennyit a stratégiáján. GPS jeladós nyulakon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a korábbi szakirodalmak alapján 30-50 ha-os mozgáskörzettel rendelkező mezei nyúl akár 500 ha-on is mozoghat. Ez pedig nagy gond, mert szórakozásból a nyúl sem szeret hatalmas területeken barangolni… A mozgáskörzetben beállt változás valószínűleg az élőhelyromlás következménye: a nyulak keresik a megfelelő táplálkozó- és búvóhelyeket. Ha ezekből (pl. mezsgyék) sok volna, akkor nem kéne ennyit kóborolnia a nyusziknak.

Az előadások végi beszélgetésekben sok másról is szó esett, de egyben mindenki egyetértett: a vadgazdálkodóknak és természetvédőknek számos közös érdeke van és ezekért közösen is kell tenni a jövőben.

Az összejövetelt egy vetítés zárta, ahol a természetfilm.hu Helicon Life rövid filmjeit tekintettük meg.

Pénzesgyőri történések - birkavágás

A Pangea Egyesület oktatóközpontjához szervesen hozzátartozik a vegyszermentesen termelő gazdaság, gyógy-és fűszernövény kert, helyi tájfajtákból kialakított gyümölcsös, no meg célunk az őshonos magyar háziállatfajták bemutatása is. Éppen ezért az igen csak keveredő és szaporodó birkáinknál el kellett egy kis állományszabályozás (ritkítás).

Egy szó, mint száz, hétvégén nekiláttunk 16 birka levágásának, és feldolgozásának. Az állatok nyúzása és zsigerelése közben rögtönzött anatómia órát is tartottunk. Természetesen nem csak a húst hasznosítottuk, hanem a sok-sok gyapjút is, a koponyákat kifőztük, a faggyúból madárkalács készült, és még jó sok hurkát is töltöttünk a megannyi vérből. Igazi gasztronómiai csemegékkel is megörvendeztettük magunkat közben: készült hagymás vér, vesevelő, resztelt máj, meg egy kis sült here is.

Nemsokára még 10 birka levágása következik, és egy egyesületi disznóvágás is, hogy egész évben legyen mit ennünk az önkéntes programokon, kertészkedős hétvégéken, és túrák után fáradtan hazaérve.

A disznóvágásra mindenkit szeretettel várunk!!!

Képek: Ábrahám Örs

Mese a kígyóról és a gyíkról – Bolygónk, a Föld 2

Tegnap debütált a Bolygónk, a Föld 2 (Planet Earth 2), amelyben a még mindig a jó egészségnek örvendő Sir David Attenborough a narrátor. Az Internetet azóta bejárta egy videó részlet az első epizódból, amelyen sötét repedésekből zombi szerűen előmerészkedő kígyók üldöznek egy gyíkot. A gyík neve pontosan is kiderült: ők azok a tengeri leguánok (Amblyrhynchus cristatus), akik csak a Galapagos-szigeteken honosak és víz alatti moszatokkal táplálkoznak. A sikló egy kevésbé ismert faj képviselője. Általánosan elfogadott magyar fajneve szerintem nincs is, de angolul Galapagos racer-nek (Alsophis biseralis) hívják.

Ez a siklófélének emberre nem veszélyes, gyenge méreggel rendelkezik. Veszélyeztetett (Endangered) faj, bár jelenleg nincsenek a megőrzésére irányuló konkrét projektek a szigeten (nem úgy, mint a leguánra). A szigetcsoporton előforduló három alfaja közül a nyugatinál figyelték meg a filmen látható „falkában” történő vadászatot. Bár ez leginkább azt jelentette, hogy sekély vizű medencék mellett gyűltek össze az állatok és onnan vetettek szemet különböző kishalakra. Vagy a sziklarepedésekben megbúvó halakat fogyasztották.

Forrás: http://galapagosconservation.org.uk/

Őszi gomba kvíz

Kik ők? A három képen egy ehető, egy nem ehető tömlős gomba és egy ehető, de védett faj látható! Hazánkban 2005 óta vannak védett gombák, jelenleg 58 ilyen faj van az országban.

Zárókonferencia: természetvédelem a Natura 2000 területeken

A Svájci-Magyar együttműködési alap által támogatott “Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken” (SH/4/8 projekt) című projekt zárókonferenciáján jártunk!

A Natura 2000 háló az Európai Unió által létrehozott összefüggő ökológiai hálózat, amely az egyes területek és fajok védelmén keresztól igyekszik a biológiai sokféleség (diverzitás) megóvásához hozzájárulni. A magyarországi  Natura 2000 területek az ország teljes területének több mint 20%-át teszik ki. A projekt célja az volt, hogy a közreműködő partnerek segítségével módszertani fejlesztéseket, monitoring eljárásokat és állapotfelméréseket lehessen ezeken a területeken költséghatékonyan és eredményesen elvégezni.

A rengeteg előadó közül a teljesség igénye nélkül szemezgettünk. A szakmai előadások sorát dr. Szemethy László kezdte, aki bemutatta a SZIE munkáját a projektben. A halakkal kapcsolatos monitoring során több mint 40 faj 25.000 egyedét vizsgálták a szakemberek. Az emlős ragadozókkal kapcsolatban számos új és továbbfejlesztett módszer (pl.: kérdőíves adatgyűjtés, nem-invazív szőrtani vizsgálatok) segítségével járultak hozzá a standardizálható adatgyűjtéshez. Vadhatás vizsgálatok során a szakemberek több mint 73.000 adatott gyűjtöttek a Mátrában, ahol kiderült, hogy a nagytestű növényevők általában nem a főfafajt preferálják, ha a kínálatban egyéb fásszárúak is a rendelkezésükre állnak.

Dr. Horváth Ferenc elmondta, hogy vizsgálatukban az elmúlt 230 év állapotváltozásait figyelték meg különböző Natura 2000 területeken. A mért mintapontokon az utóbbi időben úgy néz ki, hogy a természetszerű élőhelyek újra teret hódítanak, de az alapvető tendencia a több mint 200 év során negatív volt a természetesség szempontjából (pl. erdőket mezőgazdasági területek váltották föl).

Dr. Grónás Viktor bemutatta, hogy a természet- és környezetbarát kísérleti gyepterületeken és erdőkben a projekt időtartama során milyen változások álltak be. A Duna melletti legeltetéssel is kezelt helyszíneken például a természetes szikes vegetáció került előtérbe az addigi nádassal borított élőhelyeken.

Bemutatásra került egy jó kis honlap is dr. Podmanicky László által, ahol a gazdálkodók a saját területükre vonatkozóan előállíthatják a kezelési előírásokat, amelyeket egy nagyobb kezelési egységre határoztak meg.

Az előadásokat Nagy Dénes (MME) és Tóth Péter (MME, projektmenedzser) zárta, akik elmondták, hogy a madarakon kívül denevérekre, kétéltűekre és hüllőkre is kiterjedt az adatgyűjtés. Tóth Péter kiemelte, hogy a hazai és svájci partnerek között végig jó munkakapcsolat volt. Több mint 100 hazai vállalkozást mozgatott meg ez a természetvédelmi gyakorlatban is hasznos a projekt.

Örülünk, hogy részt vehettünk ezen az inspiráló konferencián! 

Pénzesgyőri erdei suli

A kiskunhalasi Szilády Áron református gimnázium 6. osztályos diákjai nálunk jártak Pénzesgyőrött és úgy tűnik jól érezték magukat :)!

Köszönjük a szép beszámolót (a linkelt oldal alján .pdf prezentáció is található)! Reméljük hamarosan újra találkozunk :)!

Műhelybeszélgetés Veresegyházon - Ragadozók és ökoszisztémák

Múlt hét kedden (2016.10.11.) egy tanulságos nemzetközi megbeszélést rendeztek a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének (SZIE VMI) és a besztercebányai Matej Bel Egyetemnek a munkatársai. A téma volt a hazai nagyragadozók helyzete, valamint jelentőségük az ökoszisztémában. Az eseményre a veresegyházi Medveotthonban került sor, amelyet a város polgármestere, Pásztor Béla mutatott be nyitóbeszédében.

A szakmai előadásokat dr. Katona Krisztián (SZIE VMI) indította, amelyben elmondta, hogy hazánk nagyvad fajai ökoszisztéma mérnökként viselkedhetnek, mivel jelenlétükkel gyakran befolyásolják (pl. magterjesztés, túrás, táplálkozás) egy élőhely szerkezetét vagy állapotát.

Dr. Szemethy László a hazai nagyragadozók helyzetéről és elterjedéséről tartott előadást, amelyben hangsúlyozta, hogy az utóbbi időkben egyre többet előkerülő farkas és medve észlelések nem hazai sajátosságok. Szerencsére e fajok állomány Európa szerte növekedésnek indult az elmúlt években. A hazai megjelenések is természetes betelepülés következményei, nem pedig mesterséges betelepítéseké.

Gömbkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) zoológiai referense már konkrét adatokkal is ellátta a hallgatókat miután bemutatott néhány automata kamerás felvételt a nemzeti park területén élő farkasokról. A SZIE VMI, valamint Mezőgazdasági és Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK) munkatársaival a közelmúltban közösen végzett vizsgálatok eredményeként elmondható, hogy a BNPI területén élő farkasok egyedszáma 12-18 körül mozog. A számításaikat nem-invazív (közvetett) minták (pl.: ürülék, szőr) gyűjtésére és azok genetikai vizsgálataira (STR markerek) alapozták.

Az műhelybeszélgetés során a hallgatóság soraiból felszólalt Szép Ábrahám is, aki elmondta, hogy nagyragadozók elleni védelem egy fontos eszköze lehet a megfelelő pásztorkutyák (pl. kuvasz) tartása is. Az ilyen kutyák beszerzése kár prevenciós célokra akár ingyen is megoldható hazánkban.

Nuno Guimarães, egy portugál doktoranduszhallgató a szlovák Matej Bell Egyetemről az ottani farkasok állományhelyzetéről, elejtési lehetőségeiről és a kár kompenzációról beszélt. Az utóbbi évek farkas terítéke 30-50 egyed között mozgott Szlovákiában. A korábbi zavaros szabályozások 2003-tól megszűntek és a farkas egyes magterületeitől eltekintve vadászhatóvá vált országszerte. Az elejtési kvóták megyénként különböznek, de az esetek nagy részében ezeket a kvótákat nem tudják elérni, így mindig a megengedettnél kevesebb a legális elejtés (az orvvadászatról nincsenek pontos adatok). A házi állatokban okozott kártétel kompenzációjára a szlovák kormány tavaly 100.000 EUR-t fizetett ki, ez azonban még mindig elmarad a Portugál helyzettől ahol nem ritka a 700.000 EUR-os kifizetés sem. Nuno jelezte, hogy ez az összeg azért ilyen magas Portugáliában, mert az ottani farkasok gyomor- és ürüléktartalom vizsgálatok alapján elsősorban házi állatokat fogyasztanak (hazánkban és Szlovákiában pedig vadállatok az elsődleges prédafajok).

Az előadás sorozatot az amerikai Gregg Losinski (Idaho Dept. Of Fish and Game) zárta egy nagyon gyakorlatias és praktikus prezentációval. Dióhéjban elmagyarázta az észak-amerikai gazdálkodási modellt (North-American Wildlife Conservation modell), amelynek lényege, hogy a vadászatból származó állami bevételeket ténylegesen konzervációbiológiai célokra fordítják. Hangsúlyozta, hogy az európai helyzet kicsit más, hiszen az Egyesült Államokban könnyebben hozzájuthatnak a fegyverekhez és a vadászat is sokak számára elérhető tevékenység (Idahoban egy ragadozó (pl. fekete medve, farkas) elejtése 10-11 dollár körül van). Idaho területe egyébként több, mint kétszerese Magyarországénak, mégis alig több mint másfél millió lakossal rendelkezik. Az államban ezért nagy kiterjedésű háborítatlan erdők („wilderness area”) is megtalálhatóak, amelyekben 800 körüli farkasállományt becsülnek a szakértők (az éves elejtés egyébként 200-300 egyed körüli). Gregg arról az érdekes jelenségről is beszélt, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkban -ahol tevékenysége egy részét végzi- a grizzly medvék állomány elért egy olyan határt, amelyen bekapcsolódott a sűrűségfüggő szabályozás, amely a bocsok elhullásához vezetett. Így jelenleg a medvék vadászhatóvá tételét szorgalmazzák („delisting”) és próbálják azt kommunikálni, hogy ma már inkább más védett területeken van szükség e fajok kutatására és védelmére.

A beszélgetést egy kellemes ebéd és egy rövid séta zárta a Medveotthonban, amelyet Szilágyi István állatkoordinátor vezetett.

Az esemény létrejöttét a "Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken" SH/4/8 regisztrációs számú Svájci-Magyar Együttműködési alap támogatta.