Műhelybeszélgetés Veresegyházon - Ragadozók és ökoszisztémák

Múlt hét kedden (2016.10.11.) egy tanulságos nemzetközi megbeszélést rendeztek a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének (SZIE VMI) és a besztercebányai Matej Bel Egyetemnek a munkatársai. A téma volt a hazai nagyragadozók helyzete, valamint jelentőségük az ökoszisztémában. Az eseményre a veresegyházi Medveotthonban került sor, amelyet a város polgármestere, Pásztor Béla mutatott be nyitóbeszédében.

A szakmai előadásokat dr. Katona Krisztián (SZIE VMI) indította, amelyben elmondta, hogy hazánk nagyvad fajai ökoszisztéma mérnökként viselkedhetnek, mivel jelenlétükkel gyakran befolyásolják (pl. magterjesztés, túrás, táplálkozás) egy élőhely szerkezetét vagy állapotát.

Dr. Szemethy László a hazai nagyragadozók helyzetéről és elterjedéséről tartott előadást, amelyben hangsúlyozta, hogy az utóbbi időkben egyre többet előkerülő farkas és medve észlelések nem hazai sajátosságok. Szerencsére e fajok állomány Európa szerte növekedésnek indult az elmúlt években. A hazai megjelenések is természetes betelepülés következményei, nem pedig mesterséges betelepítéseké.

Gömbkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) zoológiai referense már konkrét adatokkal is ellátta a hallgatókat miután bemutatott néhány automata kamerás felvételt a nemzeti park területén élő farkasokról. A SZIE VMI, valamint Mezőgazdasági és Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK) munkatársaival a közelmúltban közösen végzett vizsgálatok eredményeként elmondható, hogy a BNPI területén élő farkasok egyedszáma 12-18 körül mozog. A számításaikat nem-invazív (közvetett) minták (pl.: ürülék, szőr) gyűjtésére és azok genetikai vizsgálataira (STR markerek) alapozták.

Az műhelybeszélgetés során a hallgatóság soraiból felszólalt Szép Ábrahám is, aki elmondta, hogy nagyragadozók elleni védelem egy fontos eszköze lehet a megfelelő pásztorkutyák (pl. kuvasz) tartása is. Az ilyen kutyák beszerzése kár prevenciós célokra akár ingyen is megoldható hazánkban.

Nuno Guimarães, egy portugál doktoranduszhallgató a szlovák Matej Bell Egyetemről az ottani farkasok állományhelyzetéről, elejtési lehetőségeiről és a kár kompenzációról beszélt. Az utóbbi évek farkas terítéke 30-50 egyed között mozgott Szlovákiában. A korábbi zavaros szabályozások 2003-tól megszűntek és a farkas egyes magterületeitől eltekintve vadászhatóvá vált országszerte. Az elejtési kvóták megyénként különböznek, de az esetek nagy részében ezeket a kvótákat nem tudják elérni, így mindig a megengedettnél kevesebb a legális elejtés (az orvvadászatról nincsenek pontos adatok). A házi állatokban okozott kártétel kompenzációjára a szlovák kormány tavaly 100.000 EUR-t fizetett ki, ez azonban még mindig elmarad a Portugál helyzettől ahol nem ritka a 700.000 EUR-os kifizetés sem. Nuno jelezte, hogy ez az összeg azért ilyen magas Portugáliában, mert az ottani farkasok gyomor- és ürüléktartalom vizsgálatok alapján elsősorban házi állatokat fogyasztanak (hazánkban és Szlovákiában pedig vadállatok az elsődleges prédafajok).

Az előadás sorozatot az amerikai Gregg Losinski (Idaho Dept. Of Fish and Game) zárta egy nagyon gyakorlatias és praktikus prezentációval. Dióhéjban elmagyarázta az észak-amerikai gazdálkodási modellt (North-American Wildlife Conservation modell), amelynek lényege, hogy a vadászatból származó állami bevételeket ténylegesen konzervációbiológiai célokra fordítják. Hangsúlyozta, hogy az európai helyzet kicsit más, hiszen az Egyesült Államokban könnyebben hozzájuthatnak a fegyverekhez és a vadászat is sokak számára elérhető tevékenység (Idahoban egy ragadozó (pl. fekete medve, farkas) elejtése 10-11 dollár körül van). Idaho területe egyébként több, mint kétszerese Magyarországénak, mégis alig több mint másfél millió lakossal rendelkezik. Az államban ezért nagy kiterjedésű háborítatlan erdők („wilderness area”) is megtalálhatóak, amelyekben 800 körüli farkasállományt becsülnek a szakértők (az éves elejtés egyébként 200-300 egyed körüli). Gregg arról az érdekes jelenségről is beszélt, hogy a Yellowstone Nemzeti Parkban -ahol tevékenysége egy részét végzi- a grizzly medvék állomány elért egy olyan határt, amelyen bekapcsolódott a sűrűségfüggő szabályozás, amely a bocsok elhullásához vezetett. Így jelenleg a medvék vadászhatóvá tételét szorgalmazzák („delisting”) és próbálják azt kommunikálni, hogy ma már inkább más védett területeken van szükség e fajok kutatására és védelmére.

A beszélgetést egy kellemes ebéd és egy rövid séta zárta a Medveotthonban, amelyet Szilágyi István állatkoordinátor vezetett.

Az esemény létrejöttét a "Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken" SH/4/8 regisztrációs számú Svájci-Magyar Együttműködési alap támogatta.