A Helicon Life parlagi sas (Aquila heliaca) védelmi program műhelybeszélgetésén jártunk a
jászsági Sasközpontban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)
által szervezett beszélgetésen elsősorban a programban résztvevő kutatók,
civilek és vadgazdálkodók jelentek meg. A hallgatóság soraiban természetesen
Pangeások is képviseltették magukat. Sőt, az elhangzott előadások elkészítéséhez
is hozzájárulhattunk!
A konferenciát dr. Horváth Márton (MME) projektfelelős nyitotta meg, arról
beszélve, hogy egy ilyen témában mennyire fontos az együttműködés a
vadgazdálkodók és természetvédelmi szakemberek között. Sok érdekességről esett
szó, például arról, hogy a nem-invazív módon gyűjtött tollakban található
alvadt vérből egyed azonosítást is el lehet végezni. Ezzel a módszerrel
derítették ki, hogy a költőmadarak kicserélődése –amely általában mortalitás
miatt történik– 12%-ról 7%-ra esett vissza az utóbbi időben. Egy másik újszerű
vizsgálati módszerről is halottunk, a kutyás keresésekről. Kutyák segítségével
naponta 10-15 illegális mérgezés áldozatául esett állatot is meg tudtak találni
a keresőegységek. Az elmúlt években közel 200 bűncselekményhez köthető esetet
tártak fel és több mint 2000 km utat tett meg terepen a kutyás keresőegység.
Dr. Heltai Miklós (Vadvilág Megőrzési Intézet) bemutatta a ragadozó gazdálkodási
modell elméleti hátterét. Módszer gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen a
ragadozómadarak védelmében. Sok vágómadárféle zsákmányol apróvadfajokat,
például mezei nyulat. A madarakon kívül más hatékony ragadozók (pl. róka) is
esznek nyuszit, így azok szabályozásával növelhető a nyúlállomány. Sajnos, a
nyúlpopuláció az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, így a ragadozók
(pl. sasok) nehezebben tudnak egyik kedvenc prédájukhoz hozzájutni. A róka
állomány csökkentésével lokálisan biztosítható a prédafajok populációinak
növekedése, amely végsősoron kedvezően hat a sasok állományára is.
Dr. Biró Zsolt a Jászságban végzett mezei nyúl állománybecslési
eredményeket ismertette, amelyek a beavatkozások (élőhelyfejlesztés és
ragadozógazdálkodás) ellenére sajnos nem mutattak egyértelműen pozitív képet.
Lóránt Miklós és Konyhás Sándor természetvédelmi őrök a területükön
elvégzett gyakorlati csapdázási praktikátat ismertették. A nemzeti parki
területeken végzett csapdázás a túzok állomány növekedése szempontjából is
kedvező lehet, de rendkívül munka- és energiaigényes feladat. Egy ember
4000-5000 ha-os területen tud aktívan csapdázni az év 4-5 legkedvezőbb
hónapjában (tavasz-kora nyár). Ez havonta akár 1700 km hosszúságú út megtételét
is jelentheti.
Végül dr. Szemethy Lászlótól arról hallhattunk, hogy ha segíteni szeretnénk
a mezei nyúlon –mint számos ragadozó fő prédafaján–, akkor ahhoz az élőhelyi
viszonyokat is manipulálnunk kell. A romló mezőgazdasági élőhelyeken jelentős
biodiverzitás csökkenés ment végbe és egyre kevesebb a búvóhelyként szolgáló
mezsgye. A régebben oly gyakori mezei nyúl állománya hanyatlásnak indult,
ismereteink pedig idejét múltak. Tudjuk, hogyan viselkedett a nyúl 30-40 évvel
ezelőtt, de a megváltozott agrárkörnyezetben minden bizonnyal e faj is
változtat valamennyit a stratégiáján. GPS jeladós nyulakon végzett vizsgálatok
azt mutatták, hogy a korábbi szakirodalmak alapján 30-50 ha-os mozgáskörzettel
rendelkező mezei nyúl akár 500 ha-on is mozoghat. Ez pedig nagy gond, mert
szórakozásból a nyúl sem szeret hatalmas területeken barangolni… A
mozgáskörzetben beállt változás valószínűleg az élőhelyromlás következménye: a
nyulak keresik a megfelelő táplálkozó- és búvóhelyeket. Ha ezekből (pl. mezsgyék)
sok volna, akkor nem kéne ennyit kóborolnia a nyusziknak.
Az előadások végi beszélgetésekben sok másról is szó esett, de egyben
mindenki egyetértett: a vadgazdálkodóknak és természetvédőknek számos közös
érdeke van és ezekért közösen is kell tenni a jövőben.
Az összejövetelt egy vetítés zárta, ahol a természetfilm.hu Helicon Life rövid filmjeit tekintettük
meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése