A következő címkéjű bejegyzések mutatása: avar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: avar. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 22., vasárnap

Gomba, gomba, gomba

Késő őszi kirándulásaink során a telelni készülő szalamandrák, vonuló darvak és a megjelenő süvöltők mellett sok-sok gombával is találkozhatunk. 

Nagy őzlábgombák (Macrolepiota procera) (kép: Bombay Bálint)

A gombák nagyon furcsa szerzetek, se nem állatok, se nem növények. Fonalaik, a hifák, (mellyek összessége a micélium, ami akár több km-es kiterjedésű is lehet) szinte mindent átszőnek, szimbiózisban élnek a legkülönfélébb növényekkel, a fákon keresztül egész erdőkkel. A gombák és a növények gyökere közti kölcsönös együttélést mikorhizzás kapcsolatnak nevezzük. Bár ez ma már egy ismert jelenség, nem is olyan régen, az 1980-as években fedezték fel ezt a jelenséget. A mai ismeretek szerint a virágos növények 80-90%-a él mikorhizzás kapcsolatban valamilyen gombával. A kölcsönös együttélés lényege, hogy a gombafonalak segítik a növény gyökerének anyagfelvételét a talajból (főként a nehezen felvehető fémionokat), támogatják és kiegészítik a gyökérszőrök működését. A növény mindezért cserébe szénhidrátokat, vitaminokat és aminosavakat ad a gomba fonalaknak. Ez a kapcsolat gyakran fajspecifikus bizonyos fák és gombafajok között, így jó határozóbélyeg lehet gombagyűjtőknek, hogy a tölgyfáink mikorrhizás partnere a sárga rókagomba (Cantharellus cibarius), fenyveseinkben találhatjuk meg a rizikéket (Lactarius), vagy a gyűrűs tinórú fajokat.

Csoportos porhanyósgombák (Psathyrella multipedata) (Kép: Bombay Bálint)

Ugyanakkor az erdőben más funkciókat is betöltenek bizonyos gombafajok. Egyik csoportjuk szaprofita életmódot folytat, vagyis korhadéklakók, így az elhalt növények szerves anyagaiból, bomlástermékeiből táplálkoznak. Ez az aprózó folyamat nélkülözhetetlen a baktériumok számára, akik az így előkészített szerves anyagot vissza tudják vinni a talaj körforgásába. Előfordul, hogy egészséges, vagy egészségesnek látszó fafajok törzsén telepszenek meg, így a taplógombákat az erdészek kevésbé kedvelik, annál inkább a toplászok (azaz tapló dísztárgyakat és sapkákat készítő mesterek).

Máté Károly munka közben: a mester épp a taplót szüreteli a fa törzséről
(Kép: MH/Hegedüs Róbert)

A gombákkal mindig szoros viszonyt ápoltunk mi emberek, hiszen fontos élelmiszerek a mai napig, melyet régen is könnyen gyűjthettünk, ezen kívül ősi szertartások kellékei is voltak. Ínyenc ételeink alkotóelemei, szeretjük a penészes sajtokat, vagy a kenyér, bor, sörgyártás alapjában, az élesztőben is gombák találhatóak. Egészségünkre is kihatással lehetnek, számos betegség okozói, akár közvetett módon is, pl. a takarmányokon megtelepedő penészgombák melléktermékei/bomlástermékei révén, melyet mikotoxikózisnak nevezünk. Egyik legismertebb mikotoxin, az aflatoxin, melyet penészgombák termelnek. Ugyanakkor egészségünk megőrzői is, elég csak a penicillinre, vagy a különféle antibiotikumokra gondolnunk, vagy arra, hogy nélkülük hogyan is lenne a lebontás.

szürke korallgomba (Clavulina cinerea) (kép: Bombay Bálint)

Maga a gomba, melyet megvásárolhatunk, vagy leszedhetünk, vagy termeszthetünk, a gombatest, vagyis a „föld alatti micélium erdők termése”. Ezek növekedhetnek egyesével, csoportosan, vagy akár meglepően szabályos formában, melyeket boszorkányköröknek nevezünk.



Óriás tölcsérgombák (Infundibulicybe geotropa) boszorkányköre (kép: Bombay Bálint)

Óriás tölcsérgombák (Infundibulicybe geotropa) (kép: Bombay Bálint)


Egy-egy ilyen titokzatos alakzat akár száz éves is lehet. Évente 10-20 cm-t nő, ezáltal egy kis mérés segítségével lehet tippelni a korukra (ami persze függ az időjárástól, tápanyagellátástól stb.). Ezekről a gyűrűkről, és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről, babonákról itt olvashattok egy remek írást: 

http://hullo-eso.blogspot.com/2012/10/boszorkanykor-tundergyuru.html

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) (kép: Bombay Bálint)

Ne feledjük, hogy a számos ízletes, finom gombán kívül jó néhány halálosan mérgező faj is gyakori az erdőkben, mezőkön. A gombák különlegessége, hogy sejtfalaik kitint tartalmaz, így egyéni érzékenység (sajátos immunrendszer, vagy pl. erőteljesebb máj probléma miatt) kialakulhat ehető gombák esetében is. Illetve a gombákban feldúsulhatnak a különböző nehézfémek, ezért mondják, hogy benzinkutak, gyors forgalmú utak mellől nem szabad gombát gyűjteni. Sok gombafaj gyógyhatású, a keleti kultúrákban a különböző taplókat (pl. a pecsétviszgomba szárított őrleményét) már régebb óta használják teába, kávéba keverve. Ezen kívül a gombákban megtalálhatóak esszenciális aminosavak, melyeket a szervezetünk nem tud önmaga előállítani, ugyanakkor ezek nélkül az építőkövek nélkül szervezetünk nem tud egészségesen működni. Mivel a gombákon kívül a húsokban lehet még ezeket nagyrészt megtalálni, így vegetáriánus életmód mellet a gombák segítenek megtartani egészségünket és táplálékkiegészítők nélkül tudjuk bevinni ezeket a nélkülözhetetlen részecskéket.

Az idei év időjárásának köszönhetően mindenfelé lehet gombákat látni, ugyanakkor fontos kihangsúlyoznunk, hogy a határozásuk nem egyszerű feladat, ráadásul ehető gombák is lehetnek fogyasztásra alkalmatlanok, így ha magunk szedünk gombát, mindig vizsgáltassuk be és kérjük ki a szakellenőr véleményét.

Mindenki egyen sok-sok gombát, mert egészséges.

A gombagyűjtésről egy korábbi írásunk:

https://pangeaegyesulet.blogspot.com/2017/10/gombavadaszatra-fol.html

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius) (kép: Bombay Bálint)


Harkálytintagomba (Coprinopsis picacea) (kép: Bombay Bálint)


Ujhegyi Nikolett, Bombay Bálint

2018. október 29., hétfő

Ne gyújts, gyűjts!


Égetés helyett komposztáljunk!

Itt az ősz, hullanak a falevelek, és…
... füstköd borít el sok vidéki települést.



Hazánkban széles körben elterjedt „népbetegség ” a kerti hulladékok és az avar égetése. Kevesen tudják, hogy ez a tevékenység mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre.
Éppen ezért aki normális, az nem éget avart, a többinek meg tilos lenne! 

Az értékes szervesanyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak korlátozottan alkalmas talajerő-utánpótlásra, nagyobb mennyiségben egyenesen rombolja a talaj humuszkészletét. Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik – ez a legegyszerűbb újrahasznosítás!


Erre már elég régen rájöttünk, ugyanis a sűrűn lakott Hollandiában már az 1500-as években élénk trágyakereskedelem (Dreakhandel) folyt. A gazdák az árnyékszékek tartalmára árverésen pályáztak. Többet fizettek a gazdag papi rendházak trágyájáért, mint a kaszárnyák vagy fegyházak fekáliáért. Felismerték tehát azt az összefüggést, hogy a trágya minősége a táplálkozástól függ.

No de vissza az avarégetéshez! Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, légszennyezést okoz. A nagy szennyezést elsősorban az váltja ki, hogy alacsony a tűz hőmérséklete, így aminek égni kellene, nem ég el, vagy csak félig. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik. Kicsit részletesebben egy átlagos kupac (100 kg) elégetése során milyen anyagok keletkeznek és azok milyen hatással vannak a szervezetünkre:

Szén-monoxid: 5-7 kg (= 5-7 milliárd mikrogramm – μg)
Azonnali hatása: fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése.
Tartós hatása: a szívizmot ellátó koszorúerek keringését csökkenti, elősegíti a koszorúér-elmeszesedést, szűkíti a koszorúereket, növeli a szívinfarktus kockázatát. Akadályozza a vér oxigénszállító képességét.
Egészségügyi határértéke 10000 μg/m3.

PM10 (10 mikrométernél kisebb levegőben lebegő részecskék): 1,7-4,9 kg (= 1,7-4,9 milliárd μg)
Azonnali hatás: asztmás roham, légúti irritáció, szív és érrendszeri zavarok.
Tartós hatás: rákkeltő, immunrendszer károsító, szívinfarktus, agyérgörcs, tüdőgyulladás.
Egészségügyi határértéke 50 μg/m3.

Szénhidrogének: 1,5-2 kg
Rákkeltők, mutagének, károsítják az immunrendszert. Ha a születés körüli időszakban jutnak be a szervezetbe, életre szólóan megváltoztathatják a hormonok termelését.

Nitrogén-oxidok: 20 g (= 20 millió μ g)
Izgatja a szemet és a légzőszervet. Belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatással lehet a vérre, okozhat methahemoglobin képződést.
Egészségügyi határértéke 200 μg/m3.

Metil-etil-keton: 3,6 g
Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, hatása lehet a központi idegrendszerre, toxikus hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Etil-benzol: 3,3 g
Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, hatása lehet a központi idegrendszerre, hatással lehet a májra és vesére, rákkeltő, hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Sztirén: 6,8 g
Irritálja/izgatja a szemet és a légzőrendszert, belégzése tüdővizenyőt okozhat, hatása lehet a központi idegrendszerre, lehetséges emberi rákkeltő, halláskárosodást okozhat, hatása lehet az emberi reprodukcióra.

Fenol: 3,3 g
Az anyagnak hatása lehet a központi idegrendszerre, szívre, a vesére, okozhat görcsöket, kómát, szívműködési zavarokat, légzési elégtelenséget, ájulást.

Dibenzo-furán: 0, 45 g
A Seveso-i katasztrófát a nagyon hasonló vegyi felépítésű dibenzo-dioxin okozta. Rákkeltő anyag, károsíthatja a hormonrendszert. Születési és fejlődési rendellenességeket okozhat, immunrendszert károsíthatja, a szervezetben felhalmozódik, nem bomlik le.

Benz-a-pirén : 0,06 g (=60 millió nanogramm)
Az egyik legveszélyesebb vegyület, a WHO szerint az I. veszélyességi kategóriába tartozik, egészségügyi határértéke 1 nanogramm/m3. Az anyag emberi rákkeltő. Öröklődő genetikus károsodást okozhat az emberi csírasejtekben. Állatkísérletek arra utalnak, hogy ennek az anyagnak toxikus hatása lehet az emberi reprodukcióra.

A fenti példában szereplő kupac avar elégetésével annyi PM10 részecske jut a levegőbe, mely kb. 90 millió köbméter levegőt szennyez el egészségügyi határérték felett. Ez ma egy közepes település teljes légköre egy őszi estén.


Mit okoz a részecskeszennyezés (PM10, PM2,5)?

Az ultrafinom részecskék (PM2,5) hazánkban évente mintegy 11 970 ember idő előtti elhalálozását okozzák az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2017. évi jelentése szerint. Ez 129 400 életév elvesztését jelenti évente, tehát aki emiatt a szennyező miatt halálozik el idő előtt, átlagosan 11 évet veszít életéből az Európai Bizottság által készíttetett tanulmány szerint. A szennyezés okozta kár hazánkban évente eléri a nemzeti összjövedelem (GDP) 19%-át Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint. A legveszélyesebbek az un. ultra-finom részecskék, melyek a tüdőből 20 perc alatt közvetlen a véráramba jutnak, és okoznak súlyos elváltozásokat, érrögképződéshez járulnak hozzá. A Levegő Munkacsoport éppen ezért végez ilyen méréseket, hiszen a legveszélyesebb szennyezőre érdemes odafigyelni.


És a rossz hírek után jöjjön a jó hír!

A megoldás: komposztálás

Valamennyi kerti hulladék és avar komposztálható. A folyamat során az elhalt növényi részeket mikroorganizmusok bontják le és alakítják át a szárazföldi élet nélkülözhetetlen anyagává, humusszá. A humusz hosszú távon tárolja és a növények számára könnyen felvehető formában adagolja azokat az ásványi anyagokat, melyek a növekedéshez szükségesek. De talán ennél is fontosabb, hogy a tömegének sokszorosát kitevő víz megkötésére, tárolására képes. A komposztálás során elkerüljük a hatalmas légszennyezést, értékes humuszhoz, növényi trágyához jutunk.



Komposztálni mindenki tud

Mindössze néhány négyzetméter árnyékos helyre és egy kis időre van szükségünk a kertben. A komposztálás alapvető szabálya a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása és a tűző nap elleni védelme. Fontos, hogy a komposzt közvetlen kapcsolatban legyen a talajjal, hiszen a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele. Széles körben elterjedt téveszme, hogy a dió, tölgy levele nem komposztálható. Való igaz, hogy ezek olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését, azonban ezek is hamar lebomlanak maradéktalanul.

És a kártevők?

Valóban, sokan félnek, hogy a növényi kártevők nem pusztulnak el a komposztálás során. A helyzet azonban sokkal jobb, mint hinnénk. A lebontó, kórokozó szervezetek ugyanis általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, sőt kimondottan ellenségei egymásnak. Tehát egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban. A jó komposzt, ha kellő mennyiségben (néhány köbméter) áll rendelkezésre, komoly hőtermelésre képes, mely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja.

És még egy gondolat: egy avarkupac növeli a biodiverzitást, új élőhelyet teremthetünk vele.
Érdemes itt-ott meghagyni kisebb gally-, vagy avarkupacokat, ugyanis az egymásra halmozott levelek, és gallyak („habitat pile”) fontos telelőhelyet jelentenek a kertben élő sünök (Erinaceus roumanicus) számára. A gallyakra rakodó hó jó hőszigetelő, így a különféle békafajok, vagy hüllők számára is alkalmasak a hideg évszak átvészelésére. Ők pedig mind-mind rovarevők, kiskertünk növényeinek védelmezői. A legjobb megoldás az, hogy ha a nyílt gyepen össze is gereblyézzük a hullott faleveleket, a bokrok között és alatt, ahol amúgy sincs gyep, meghagyjuk vagy akár a gereblyézett levelekből vastagítjuk is ezt a szőnyeget.

Kapcsolódó kép

Egy szó, mint száz, ne gyújts, hanem gyűjts!

Számos településen tilos az égetés, van, ahol csak bizonyos napokon engedélyezett, de arra is akad példa, hogy a helyi önkormányzat még komposztkeretet/ládát is ad ingyen, ha nem égetünk.

Bombay Bálint
Forrás: http://www.eumet.hu/erdekessegek/avaregetes/