Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer, hogy egy pörzsölő nyári reggelen egy lelkes csapat felkerekedett, hogy nekilásson egy hosszú útnak az Óperencián túlra. Úti céljuk egy szőlőhegy volt, méghozzá sárkányölő Szent Györgyről elnevezve. A meredek hegyoldalban felkaptatva látták csak, milyen nehéz a kíváncsi turisták dolga, ha csodájára szeretnének járni a hetedhét országon is híres bazaltorgonáknak. Az ifjú legényekből és menyecskékből álló rendíthetetlen díszes társaság elhatározta, hogy a hegyre vezető girbe-gurba sétautat kipofozza, és kipótolja a végtelenségig-hosszú foghíjas lépcsősort. Jó tett helyébe jót várj, gondolták hőseink… Szerencséjükre volt ám egy jótevőjük, úgy hívták Balaton-felvidéki Nemzeti Park, aki erős pallókat és még erősebb vasakat hozatott a munkálatokhoz. Első este egy bölcs bagoly figyelmeztette őket a rájuk váró próbatételek veszélyeire. A nehéz munka hat nap, hat éjjel tartott, miközben megannyi akadályt kellett leküzdeniük, de a lelkes önkéntesek minduntalan derekasan helyt álltak. A szinte égig érő fejük fölé tornyosuló orgonák csábításának engedve utolsó este már a tetejükről csodálták a naplementét. Büszke volt rájuk a környék apraja-nagyja, és persze volt ám vígadalom a végén.
És ez nem tündérmese!
Írta: Bombay Bálint
