Sumi emlékhely - Pénzesgyőr

Pünkösd vasárnapján összegyűltünk Pénzesgyőrött, hogy megemlékezzünk Sumiról (Breuer László), egyesületünk egyik alapítójáról, akiről az oktatóközpontunkat is elneveztük. Ő elindított minket egy úton. Hogy milyen úton is?

„Alkotó, serény összetevője vagyunk ennek a világnak, mint a kovász a kenyértésztának. Sok apró élet munkája eredményeképpen átalakul az anyag, míg megkel a kenyértészta. Ahogy mondta: aki „eszik” belőlünk, abban tovább él az üzenetünk, átalakul, alkotó és tanító lesz, viszi tovább a hírt, egy szebb, igazságosabb, a jelenleginél fenntarthatóbb társadalom hírét.”

Átadtunk egy emlékhelyet, ahol Sumi szelleme mellett gyönyörködhet az arra járó a kilátásban. Ezután történetek felidézésével emlékeztünk meg Sumiról. A hamvak méltó elhelyezése egy ősmaradványokkal teli tardosi vörösmárvány lap alá került, amely Sumi egyik kedvenc kőzete volt. Az emlékhely mellé egy sündörgők által tavaly oltott kis körtefa csemetét is elültettünk, hiszen - "Ha vége is lenne holnap a világnak, én ma mégis ültetnék egy almafa csemetét." - Luther Márton.

A Sumi által sokat főzött Minestrone leves után még csirkepörköltet is ettünk, és mindenki kicsit elgondolkodva, sok-sok csodás emléket felidézve tért haza.

Írta: Bombay Bálint & Benicsek Mihály

Birkavágás, utolsó felvonás

Az utóbbi időben ez volt a harmadik és egyben az utolsó alkalom is. Most nem volt hurkatöltés, de a csontok lehúsolásával azért sok idő elment. Az nyájat abajgató agresszív kosok és a gyengébb kondícióban lévő jerkék már az örökzöld legelőkön pihennek...

Nem veszett kárba semmi: a kisebb szarvakat levágtuk bemutatóanyagnak, a koponyák kifőzésre kerültek, a bőrök szűcsnél pihennek, a lábszárakból gombok és díszek lesznek a kos-zacsikból pedig kezdő bőrösünk, Áron fog juhászszütyőt készíteni.

Amíg a csapat egyik fele szúrt, nyúzott és zsigerelt addig Misi és családja fúrt, faragott és csiszolt. Hogy mit? Na, azt még nem mondjuk el, de hamarosan megtudjátok!

(Persze egy kis medvehagymázásra is maradt idő...)