Kosteleki önkéntes programunk mindannyiunk sajnálatára
tavaszra halasztódott, az így felszabadult hétvégénket pedig úgy döntöttünk,
hogy -a gyimesi csűrköltöztetés helyett- az Alacsony-Tátrában (Nízke Tatry) túrázással töltjük.
Szeptember
30-án hajnalban tehát nekiindultunk két autóval, hogy nyolckor már Trangoska
(1120 m) parkolójából kezdhessük el a
kétnapos kalandot. A nyolc főből álló csapat magját a Pangeás különítmény
(Zsófi, Vincze, Pisti és Mimi) adta. Fejenként négy liter vízzel, csúcssörrel,
sátorral, hálózsákkal és élelemmel felpakolva nekiindultunk felfelé, az első
lendület a menedékházig vitt minket, ahol elkezdtük készleteink megcsapolását
és megcsodáltuk a partizánemlékművet.
A II. világháború idején Gyömbér és
Králicska között visszavonulási harcok voltak a partizánok és a német
alakulatok között. A harcok, valamint a partizánok az Alacsony-Tátra főgerincén
való nehéz átkelésének emlékére emelték 1944 telén ezt az emlékművet.
Ezután tovább folyattuk utunkat felfelé,
egészen az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsáig, a Gyömbérig (Ďumbier) (2043 m). Innentől a
csúcssörök nem nyomták tovább a vállunkat, ráadásként pedig gyönyörű kilátásban lett
részünk, ugyanis szerencsére csodaszép, napos időt fogtunk ki. A főgerincen
tovább haladva nyugati irányba ezután meghódítottuk a Chopok (2024 m) nevű csúcsot, majd a Dérest (Dereše) (2004 m) is.
Itt rengeteg kőépítmény és a
gerincen átbukó felhők fogadtak minket, miközben a nap is egyre lejjebb került
az égen, így a szeles gerinctől búcsút vettünk és leereszkedtünk a hegy
oldalába, ahol gyorsan felvertük sátrainkat és felkészültünk a fagyos
éjszakára.
Reggel többen már napfelkelte előtt felébredtek a foguk
vacogására, ők a gerincre felkapaszkodva köszöntötték az új napot, majd reggeli,
sátorbontás (és sátorról jégolvasztás) és egy kis hálózsákos napon melegedés
következett, majd nekiindultunk lefelé, fagyott áfonyát eszegetve.
Ezen a napon
a tengerszint feletti magasság csökkenéséből kifolyólag inkább fenyőerdőkben,
áfonyás tisztásokon vitt utunk, rengeteg gombát találtunk, megmásztuk a Baba
csúcsot (1590 m) és alaposan kifáradva jutottunk el végül a parkolóba, ahova a
csapat még mindig energikus fele plusz pár kilométert megtéve az autókat
elhozta, hogy újra együtt tegyük meg már 2 x 4 keréken az utat Magyarországra,
hogy még mindenkinek legyen ideje megírnia másnapra a házi feladatát :).
Nagyon jól éreztük magunkat, szándékozunk a jövőben is
legalább havonta egyszer hasonló túrákat szervezni lelkes önkénteseinknek és
barátainknak, ezek a PÖT keretében kerülnek majd megtervezésre.
Írta: Kas Emília (Mimi)
