A madárról, akit égen-földön kerestem, de sose láttam…
A fenyőszajkó (Nucifraga
caryocatactes) a varjúfélékhez tartozó védett madárfaj.
Európa és Ázsia hegyvidéki fenyveseiben költ, nálunk csupán ritka
téli átvonuló. Időnként vékonyabb csőrű szibériai alfaja (N. c. macrorhynchos) inváziószerűen jelentkezik hazánkban. Vonuláskor
bizalmas madár, közel engedi az embert magához. Utoljára 2008-ban volt egy
nagyobb beözönlése a Kárpát-medencébe, az eddig följegyzett, legnagyobb
inváziója pedig 1911-ben volt. További nagyobb számú megjelenései hazánkban az
1946-1947-es, valamint az 1954-1955-ös télen voltak, azonban utóbbiak meg sem
közelítették az 1911 évit. Ebből is látszik, micsoda ritkasággal állunk
szemben.
Igen dekoratív madár, sötétbarna tollazatát sűrű fehér
pettyek borítják, szárnyai és fejteteje sötét, farkát széles fehér sáv
keretezi, alsó farkfedői hófehérek.
Költőterületein leginkább a cirbolyafenyő magvait fogyasztja,
de nem veti meg a rovarokat, kisebb rágcsálókat sem. Ahogyan angol (Spotted
Nutcracker – pöttyös diótörő) és tudományos (Nucifraga caryocatactes - faji és nemi neve is magtörőt jelent)
neve is mutatja, kedvenc csemegéi közé tartozik a dió és a mogyoró.
 |
| Kép: Födő Szilárd |
Mi kell ahhoz, hogy lássunk fenyőszajkót?
Távcső, kitartás, lelkesedés, szerencse, mázli…
Először célirányosan 2015-ben indultam el Budaörs felé a
fenyőszajkó nyomában. Kora reggel hosszasan döcögött a busz Budaörsig, ahol
felkaptattam a meredek hegyoldalban az Odvas-hegyre. A helyszínen strázsáló
rendőrök igazoltattak, megkérdezték mi járatban, majd unottan beírták: ’egy
újabb szajkóvadász’. Nem én voltam a legkorábban kelő, akkor már több madarász
is fagyoskodott a szürke ködben. Volt, aki látta is a fenyőszajkót korábban, de
több órányi várakozás után sem bukkant elő újra.
Több évnyi szünet után aztán elérkezett a várva várt
pillanat. 2018-ban a fenyőszajkók szinte elözönlötték Magyarországot. Sorra
jelentek meg az adatok, egyszerre több példányról is, településeken, parkokban,
madáretetőkön. Több mint 100 adat érkezett a ritka madárról október közepétől
kezdve. Bárkivel beszélgettem, ha szóba került a fenyőszajkó, volt egy
története róla, hol látta múlt héten. Kezdtem azt hinni, rajtam kívül mindenki
fenyőszajkókkal kávézik reggelente. Még a Fővárosi Állatkert mentőközpontjába is
érkezett egy vállsérült madár.
A vácrátóti botanikus kertben 2 példány is mutatkozott, de
egy egész napos keresés után sem volt szerencsém hozzájuk.
Felbukkant Balassagyarmaton is egy madáretetőn. Uccu neki,
fel a buszra, sok órányi fázás egy fenyőfa alatt, de semmi. Hazafelé már a
buszállomáson is kérdezgettek vadidegen emberek, hogy meg lett e a madár. Sajnos nem.
 |
| Kép: Bajor Zoltán |
Aztán Szokolyáról Boromisza Zsombor feltöltött egy adatot április 7.-én már jócskán a költési időben, mivel a fenyőszajkó a fészkét márciusban építi. Egy utolsó próbát még…
Április 9.-én újra ott ácsorogtam egy fenyőfa alatt, hátha… A
2 órányi várakozás közben egy gólyafészek lakóiban gyönyörködtem, amikor is végre valahára megjelent a fenyőszajkó. És nem
is egy! Rögtön 2 példány ült ki két lucfenyő csúcsára, és hangosan megvitatták
az aznapi történéseket.
Hurrá!
 |
| Kép: Bombay Bálint |
Bombay Bálint
