süni kultúra

A Süni és Sündörgő táborok közeledtével összegyűjtöttünk néhány kulturális érdekességet kedvenc állatunkról: a süniről.

A sün mindenki által ismert, igen jellegzetes külsejű állat, így hát nem csoda, hogy hozzá is ennyi különös hiedelem és hagyomány kapcsolódik. A kelet-afrikai kikujuknál, a mongoloknál és a románoknál egyaránt hősnek, a tűz feltalálójának és a gyógyító füvek szolgáltatójának számít. 

Az ókorban több okból is vadászták a sünöket, az embereknek tetszett tüskés bőre, amelyet fali díszként és lábtörlőként is használtak. Húsának és vizeletének pedig csodás képességeket tulajdonítottak.

A középkorból már több részletes sündisznó recept maradt az utókorra, pedig a Biblia az Ószövetségben még tiltja a sünevést (Móz. 11,30), illetve a pusztulás képei között, romokon jelenik meg a szent könyvben (Sof.2,14; Iz. 14,23; 34,11). Ennek ellenére testrészeinek gyógyító tulajdonságairól általában meg voltak győződve az emberek. Húsa valóságos csodagyógyszerként szolgált vesebajok, görcsök, fulladás, daganatok, hajhullás és őrültség ellen. A vesekő ellen a középkori orvosok porított sünvért ajánlottak és máig él az a néphit, hogy vérére összegyűlnek a házban található bolhák. Tüskéjüket Franciaországban bájitalok készítéséhez használták, hazánkban pedig egy régi leírás szerint az élve elégetett sünök hamvait epilepszia gyógyítására és vizelési panaszok ellen alkalmazták. Több babona is fűződik nevükhöz: van olyan hely, ahol három süntüskét szúrtak az istálló küszöbéhez, hogy elkerüljék a tej megrontását. Máshol vérével és hájával bekent kesztyűvel simogatták a lovakat, hogy fényes legyen a szőrük, illetve bekenték a szekérrudat és az ostort is, hogy a lovak gyorsak legyenek. Használták őket időjóslásra is, ilyenkor azt vették alapul, hogy a széljárásnak megfelelően a sünök földalatti járataik két bejárata közül az egyiket betömik. Egy bizánci férfi állítólag abból szerzett magának vagyont, hogy a kereskedőhajóknak jósolt sünje segítségével.

Már az ókorban használták őket egerészésre, Arisztotelész és antik falfestmények alapján tudjuk, hogy háziállatként is tartották őket. A tüskéire felszúrt alma kedves képe is az ókorból származik, csak akkor a hiedelem szerint még szőlőszemekkel tette ugyanezt. Szintén ókori vélemény róluk, hogy tüskéivel nemcsak összegömbölyödve képes védekezni, hanem képesek támadójukra kilőni töviseiket. Ez a bátor viselkedés az alapja a későbbi korok szimbólumai között a bátorságot és a kitartó ellenállást jelképezi. Végezetül pedig még egy magyar vonatkozású adalék a sünök kultúrtörténetéhez: a legenda szerint Szent Margit testének sanyargatására hét tüskésbőrűből készült övet viselt és ezzel gyakran korbácsolta magát.

Forrás: 

Kicsi Sándor András - Magyar László András
https://domonyi-sunfeszek.gportal.hu