2020. január 8., szerda

Az Év nem csak élőlényei 😃

Jönnek a 2020-as év élőlényei, ásványa, ősmaradványa!

Az Év Gombája: csoportos csészegomba (Microstoma protractum

Magyar Mikológiai Társaság 2020-ra ezt a pompás megjelenésű gombát választotta az Év Gombájának, mely piros színével a tavaszi erdők egyik ékköve. Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. A termőtest 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrős.

http://www.gombanet.hu/ev-gombaja-2020-12-jelolt-faja

Az Év Vadvirága: májvirág (Hepatica nobilis)

A Magyar Természettudományi Múzeum által indított választáson, a szavazatok 54%-ával egyértelműen a nemes májvirág lett az Év Vadvirága.
A májvirág kora tavaszi, március–áprilisi virágzású növény, ekkor hozza kék virágait, melyek olykor akár rózsaszínek vagy fehérek is lehetnek. Levelei jellegzetesen három hegyes karéjúak, némiképp a máj lebenyeire emlékeztetnek, egész télen át megtalálhatók, ha nem takarja őket hó. Maga a növény kis termetű, alig 5–15 cm magas, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben találkozhatunk vele. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_m%C3%A1jvir%C3%A1g

Az Év Fája: tatár juhar (Acer tataricum

Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazás alapján 2020 Fája a tatárjuhar. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt. Napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken pedig kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, emellett pedig szárazságtűrése, alacsony termete, színes termése és őszi lombszíne miatt a tatár juhar kiváló parkfa.

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Acer_tataricum_(fruits).jpg

Az Év Rovara: tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A Magyar Rovartani Társaság szintén online szavazást hirdetett meg az Év Rovara cím birtokosának kiválasztására. Három faj közül lehetett választani itt is, és a beérkezett voksok alapján az első helyen a tavaszi álganéjtúró végzett.
Az Év Rovarával főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk. Ezeken a területeken meglehetősen gyakori faj, gyakran kerül szem elé, mivel ez a fémesen csillogó bogár nappal mászkál és röpköd. A tavaszi álganéjtúró 12–20 mm hosszú, szinte félgömbszerűen domború bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld: minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak; ha enyhén ökölbe szorítjuk a kezünkbe vett bogarat, érezzük az erejét, amellyel igyekszik kiszabadítani magát. Főleg a déli lejtőkön növő meleg, ligetes tölgyeseket, karsztbokorerdőket kedveli; ebben eltér rokonától, az erdei álganéjtúrótól, mely a hűvösebb, zártabb, árnyasabb erdők lakója, bár a két faj élőhelye azért részben átfedheti egymást.

Fotó: izeltlabuak.hu, Balogh Diána

Az Év Hala: süllő (Sander lucioperca)

A Magyar Haltani Társaság a korábbi évek hagyományait folytatva, a 2020-as évre is meghirdette az Év Hala választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltak a szakértők, a csukát, a süllőt és a fokozottan védett német bucót, melyek közül mindhárom faj őshonos hazai vizeinkben. Az online szavazást végül a süllő nyerte, így 2020-ban ez a halfaj az Év Hala.
Ez a nagyra növő ragadozóhalunk hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyokkal rendelkező, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zömét elsősorban a küsz képezi. A horgászok körében a legnemesebb ragadozóként ismert, mind csalihalas, mind pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb alapanyaga.

https://www.flickr.com/photos/megaptera/28882116471

Az Év Hüllője: keresztes vipera (Vipera berus

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ra a keresztes viperát választotta az év hüllőjének. 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet azzal, hogy megnevezik az Év fajaként.
A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó, mely a másik nálunk honos mérgeskígyó fajjal, a rákosi viperával összetéveszthető, de hazánkban a két faj nem fordul elő egy élőhelyen.
A faj magyarországi állományai két egymástól igen eltérő élőhely típusban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében. A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre, mint hogy észrevennénk. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve.
Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományait az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú populációk teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások veszélyeztetik leginkább. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Rajz: Bombay Bálint

Az Év Madara: erdei fülesbagoly (Asio otus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-ben indított szavazásán az erdei fülesbagoly kapta a legtöbb szavazatot, mellyel két másik bagolyfajt, az uráli baglyot és füles kuvikot utasította maga mögé. Az Egyesület nem véletlenül három bagolyfajt választott ki az Év Madara szavazásra, mivel baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók voltak a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a nem fenntartható módon folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdaság veszélyeztet.
A győztes végül az erdei fülesbagoly, leggyakoribb hazai bagolyfajunk lett. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is megpihen nappal, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Fotó:  © Árvay Márton 

Az Év Városi Madara: vörösbegy (Erithacus rubecula)

A Városi Madár Blog már harmadik éve szavaztatja meg olvasóival az Év Városi Madarát. A eddigi online szavazásoktól eltérően ezen az oldalon nem három, hanem általában ennél jóval több jelölt közül választhatunk. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a sokak által ismert és kedvelt madár a vörösbegy nyerte az Év Városi Madara szavazást.
Ez a kismadár elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Fotó: Ivan Gajdács

Az Év Emlőse: Vidra (Lutra lutra

A Vadonleső Program immár hat éve, minden évben kihirdeti az Év Emlősét. Ezt a címet 2020-ban a vidra nyert el. Fekete István Lutrája sokakkal ismertette meg a vidrákat.
A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszi. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei, amelyek kitűnő halászó- és búvóhelyül szolgálnak. A vidrák maguk ásta kotorékban vagy borzvárakban laknak, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de jelentős mértékű a béka, valamint a gerinctelen állat fogyasztása is. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

http://www.bio-foto.com/displayimage-1134.html

Az Év ásványa címet a turmalin nyerte el,
az Év ősmaradványa címet pedig a Megalodon, az óriás őscápa. 

A turmalin keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa. A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. No de mit is jelent ez?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Piezoelektromoss%C3%A1g

http://evosmaradvanya.hu/

Az óriásfogú őscápát szinte mindenki csak megalodonként emlegeti, a szó jelentése latinul „nagy fog” vagy „óriás fog”. Több tudományos vitának is tárgya a rendszertani hovatartozása, és a kihalása is vitatott. Minden idők leghatalmasabb halaként testhossza elérhette a 18 métert.Legkorábbi leleteit a miocénből, kb. 16 millió éves kőzetekből ismerjük, kihalása pedig a pliocén végére, kb. 2,6 millió évvel ezelőttre tehető.



2019. december 10., kedd

Nyugalom, a hosszú élet ritka


Megjött a tél, és ilyenkor egy kicsit minden lelassul...

Nyugalmi időszak ez a növényeknek, sok állat is nyugovóra tér, téli álmot alszik.


Lehet, hogy a hideg egyben a hosszú élet titka is? Gondoljunk a dermesztő mélytengerekben több 100 évet megélő cápákra, vagy a hibernálódó denevérekre, akik között ugyancsak szép korú példányokat ismerünk. De ne szaladjunk ennyire előre…

Vannak ilyen általános szabályok, hogy a nagyobb testű állatok tovább élnek, a kisebbek rövidebb ideig. Illetve táplálkozás, anyagcsere és stressz függő is az egyes állatok élettartama. De persze sok a kivétel.


Az sem mindegy, hogy egy állat életkorát a szabadban vizsgáljuk, vagy fogságban, ahol kedvező körülmények közt jóval tovább élhet.

Egy-egy faj legidősebb példányait gyakran állatkertekben vagy rezervátumokban találjuk. A vadon élő egyedek ezzel szemben szinte soha nem érik el a faj élettani jellegzetességeiből következő maximális életkort, hiszen többségük baleset vagy ragadozó áldozata lesz, táplálékhiányban szenvedhet, betegségben múlik ki.

No de vajon melyik állat meddig él?


Az alsóbbrendű szervezetek között több olyan fajt is találunk, akik hosszabb ideig élnek, mint gondolnánk.
Walesi tudósok Izland partjainál nemrégiben egy olyan sellőkagylót találtak, amely a vizsgálataik szerint 507 évet élt (egy másik forrás szerint 405-410 éves lehetett). A kagylók héján látható gyűrűket megszámolva, a fák évgyűrűihez hasonlóan, meghatározható az állat életkora. Ezt tették Paul Butler tengerbiológus és munkatársai, amikor az Arctica islandica fajhoz tartozó kagylót vizsgálták. A Ming nevet kapta, mivel már a híres kínai dinasztia idején is a tenger alján dekkolt.


Ugyancsak az izlandi partokhoz közel találták meg Földünk eddigi legidősebb gerincesét, a grönlandi cápát (Somniosus microcephalus), aki szintén több, mint 500 éves. Ez a faj a nagyon hideg tengervizekben él (1-5°C), így az anyagcseréje is lassabb. További érdekessége, hogy az ammóniát a bőrén keresztül választja ki és az izlandi emberek egyik nemzeti eledele a “kæstan hákarl”, melyet a cápa félig rohasztott húsa ad, amikor is az ammónia jelentős része már elpárolog a húsból, így az fogyaszthatóvá válik.



Vannak még aggastyánok bőven a tengerekben. A legidősebb grönlandi bálna (Balaena mysticetus) életkorát 211 évre becsülik, egy nőstény gyilkos bálna (Orcinus orca) pedig már 105 éves elmúlt. Érdekes, hogy ők fogságban sosem élnek meg olyan magas kort, mint a szabadban.

A hüllők között szintén sok a rekorder. Adwaita, az aldabrai óriásteknős (Aldabrachelys gigantea) 2006-ban pusztult el egy állatkertben, amikor is 255 éves volt. Talán nem meglepő, de a szárazföldi teknősök között még számos csúcstartót ismerünk, akik mind elérték a 100-150 évet.


Az emlősök között is sok matuzsálem korú egyedet lehet találni. Habár általánosnak gondolt dolog, hogy a nagyobb testméretű állatok tovább élnek, ez sem mindig igaz. Míg egerek fogságban négy évet élnek (természetben ez az életkor felére csökken), arra lehetne számítani, hogy a hasonló testmérettel rendelkező denevérek életkora is ilyesmi. Ugyanakkor a legidősebb rovarevő denevér (Myotis beandtii), mely hazánkban is honos, minimum 41 éves, illetve jelenleg a Bakonyban él egy nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum), akit 18 évvel ezelőtt gyűrűztek meg a kutatók. 


A hibernálódó állatok esetében az anyagcsere időszakos lelassulásával az egyedek élettartama többszörösére nőhet. A megélt kort a táplálkozás is sokban befolyásolhatja. A kalóriaszegény táplálék miatt pl. a lajhárok az energiájukat korlátozzák és emiatt élnek átlagosan 25-30 évet is.

Lassan járj, tovább élsz


A lajhárokhoz hasonlóan nem túl fürge állat a Tuatara (Sphenodon punctatus). Ez az Új-Zéland, és a Cook-szoros körüli apró szigeteken élő gyík pihenés közben óránként vesz levegőt, optimális testhőmérséklete kb. 12 °C, 20 évesen lesz csak ivarérett, a nőstény 4 évig érleli petesejtjeit, majd 6-8 hónap, míg héjjal beburkolja őket.
Felmerül a kérdés, meddig él egy ilyen lassított felvételben élő állat? Bizony, 120 évet vagy még többet.

Mondjuk, hogy kérészéletű, és úgy tudjuk, ez csak néhány órát jelent szegény rovarnak. De az igazság az, hogy az ízeltlábúak világában sokszor egy hosszú, több éves gyermekkor előzi meg a rövidke felnőttkort, amikor már csak a szaporodás a lényeg. Nincs ez másként a kérészeknél se, 2-3 évig élik lárvaéletüket különböző vizek mélyén apróbb élőlényekre vadászva. Tehát egy tiszavirág (Palingenia longicauda) nem egy napig él, hanem kb. 1100 napig.


A rovarvilág csúcstartói a hangyakirálynők. A fekete fahangya (Lasius niger) a rekorder, akit 29 évig nevelt laboratóriumban Hermann Appel rovartudós.
Az államalapító rovarokhoz (hangyák, darazsak) hasonló struktúrában élnek a csupasz turkálók (Heterocephalus glaber), melyek 30 évet is megélnek, és a nőstények még ekkor is termékenyek maradnak. Tehát lehet, hogy a társadalmi életünk is hatással lehet az életkorunkra. Illetve nálunk és házi kedvenceink esetében az orvostudomány fejlődése nagyban hozzásegített a hosszabb átlagos életkor eléréséhez.


Hogy mire jók a korvizsgálatok?


Az öregedés működésének kutatása az ember életfolyamatainak megértését is segíti, mert ezek a különleges állatok védettek a rákkal szemben is, vagy az idős állatok tanulmányozásával az éghajlatváltozás ránk és rájuk vonatkozó hatásai is jobban megismerhetőek..

Még néhány példa:


Az afrikai elefántok (Loxodonta africana) átlagosan 50-70 évig élnek.
A legidősebb ázsiai elefánt (Elephas maximus) 88 éves volt.
Ismert egy 42 évesen elpusztult jegesmedve (Ursus maritimus).
Puan, a nőstény szumátrai orángután (Pongo abelii) 62 évesen pusztult el.
A legidősebb ismert házi macska (Felis silvestris catus) 38 éves volt,
a legöregebb kutya (Canis lupus familiaris) pedig 30 éves.




A legtovább élő madárfaj valószínűleg az Észak- és Dél-Amerikában őshonos pulykakeselyű (Cathartes aura), hiszen 118 éves pulykakeselyűről is szólnak beszámolók.
A legidősebb rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus), akiről tudunk, 83 évig élt.
A bütykös hattyú (Cygnus olor) dobogós helyezettje 102 éves volt (általában nagyjából 30-35 éves korig élnek).
Ausztráliában pedig egy csapóajtós pók (Gaius Villosus) a 43 évet érte meg.



Ujhegyi Nikolett, Bombay Bálint

Felhasznált irodalom:
Davis Attenborough : Élet hidegvérrel
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_longest-living_organisms
https://femina.hu/ezo/vilag-legoregebb-allatai/

http://www.erdekesvilag.hu/a-fold-leghosszabb-eletu-allatai/
https://www.origo.hu/tudomany/20180919-az-513-evesre-becsult-gronlandi-capa-meg-joval-a-mohacsi-csata-elott-szulethetett.html

2019. november 25., hétfő

Katalin Nap


Szent Katalin a IV. században élt az egyiptomi Alexandriában, keresztény hitéért halt mártírhalált.

Kora kifejezetten tájékozott, bölcs és szép királyleányának tartották, akinek egyik látomásában megjelent Jézus és eljegyezte. Mártírhalálakor ismét megjelent és megígérte, hogy mindazokat meghallgatja, akik menyasszonyához, Katalinhoz imádkoznak. Így vált Katalin a házasságra vágyó leányok védőszentjévé. Okossága miatt egyetemek, tudósok, diákok védőszentje is volt, továbbá a filozófusoknak, a tanulóknak, az ügyvédeknek, könyvtárosoknak, a fiatal nőknek és a gyermekeket gondozó dajkáknak egyaránt. Vértanúságának az eszköze, a kerék miatt pedig a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték.
Szent Katalin tehát nagyon fontos szentnek számított a magyarok szemében, ezért van az, hogy több hagyomány, mondás, jóslás is fűződik ehhez a naphoz.

Kép: Saint Catherine, Caravaggio (1598) - wikipedia.org

Lássuk őket!


„Ha Katalin kopog, Karácsony locsog” –így tartja a népi időjóslás. Vagyis ha november 25-én fagy, akkor Karácsonykor esős, latyakos idő várható.
Az időjósló mondás fordítottja is igaz, vagyis ha Katalin napkor esős, enyhe idő van, akkor Karácsonykor fagyni fog, vagyis szép fehér Karácsony várható.

„Ha Katalin fényben fürdik, a Karácsony lében úszik”: Eszerint ha november 25-én napsütéses idő van, akkor Karácsonykor borult, csapadékos idő várható.
Az előző időjósló mondás mintájára ez is működött fordítva is, vagyis ha Katalinkor nem süt a nap, akkor szép, napos időt várhatunk Karácsonyra.

Katalin nap elteltével már nem volt szokás esküvőket, mulatságokat tartani. Ez nyilván a hidegre forduló időjárásnak is köszönhető volt, de szerepet játszott az Adventre és az azt követő Karácsonyra való készülődés is.

Az ország különböző részeiben is szokás volt, hogy Katalin napon nem dolgoztak, nem fogták be az állatokat, nem őröltek búzát, nem sütöttek kenyeret és nem látták el a halasztható mindennapos feladatokat.
A különbség annyi volt csak, hogy az ország egyes területein a lányok, míg más területein a férfiak tartották magukat a dologtalanítási szabályhoz.

Ha egy lány Katalinkor vízbe tett egy levágott gyömölcságat, akkor arra kellett figyelnie, hogy Karácsonyig kivirágozzon.
Ha így történt, akkor arra következtettek belőle, hogy a lány a következő évben férjhez megy. Ellenkező esetben viszont még néhány évet várnia kellett a házassággal.

Katalin napkor több orgonaágat tettek egy edénye, és mindegyikre különböző férfi nevet írtak fel. A néphiedelem szerint az lesz a lány férje, akinek a nevét viselő ág kivirágzik Karácsonyra..

Érdekes, hogy Katalin napon több helyen a férfiak szokása volt, hogy a napot böjtöléssel töltötték, és cserében abban bíztak, hogy éjszaka megálmodják jövendőbelijük személyét.


Forrás:

2019. augusztus 28., szerda

Európai Lepkék Éjszakái a Süni Táborban

Tóth Balázs vendég lepkészünk, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa írta nekünk:

" 2019-ben is eljuthattam a Süni Táborba, Jásd mellé, ahol terepi lepkés foglalkozást tartottam. Este cukrozott vörösborba áztatott madzagokat raktunk ki fák és bokrok ágaira, majd figyeltük e csalétkeken lakmározó lepkéket. A bor alkoholos illata vonzza oda őket, és mivel jó édes, sokat isznak a madzagról (a cukros folyadékokat nagyon szeretik). Ám az alkohol a lepkéket is lerészegíti, így nehezebben tudnak elrepülni - inkább a madzagon maradnak, ahol alaposan megnézhetők. Ha viszont már eleget ittak, akkor egyszerűen lemásznak a csalétekről, kb. fél óra alatt kijózanodnak és ezután már gond nélkül elrepülnek. 


Nagyon szép látványt nyújtott a hatalmas, szürke elülső szárnyú és rózsaszín-fekete hátulsó szárnyú fűzfa-övesbagoly (Catocala electa) és érdekes volt, ahogy az olajzöld és rózsaszínű mintás szőlőszender (Deilephila elpenor) megáll a levegőben a madzag előtt, és hosszú pödörnyelvével lebegés közben szívogatja a csalétek nedvét (ő nem rúgott be)!


fűzfa-övesbagoly
Az éjjeli lepkéket a fény is vonzza, ezt kihasználva egy lepedőt feszítettünk ki, amelyet UV-fényben gazdag lámpával világítottunk meg (ezt a módszert lámpázásnak hívják). A lepedőre még több lepke érkezett, mint a csalétekre, habár ezek általában nem voltak annyira látványosak, mint "iszákos" társaik. De azért mindenki találhatott egy-egy számára kedves fajt az araszolók, bagolylepkék, medvelepkék és rokonaik között. A csalétkezéssel és a lámpázással összesen 41 lepkefajt figyelhettünk meg.

Látogatásom éppen az idei Európai Lepkék Éjszakái (European moth Nights; euromothnights.uw.hu) idejére esett. Ezek az Éjszakák szeretnék a szabadba csábítani az éjjeli lepkék kedvelőit - laikust és szakértőt egyaránt - hogy minél több éjjeli lepkét figyeljenek meg, és az adatokat küldjék el a Lepkék Éjszakái szervezőinek. Így szeretnénk még jobban megismerni és megismertetni az éjjeli lepkéket, hogy hatékonyabb védelmüket segíthessük. Az Éjszakák másik fő célja, hogy a lepkekedvelők jobban megismerjék egymást, többet tanulhassanak egymástól. 


Köszönöm, hogy eljöhettem; jó volt újra találkozni az ismerősökkel és a lelkes táborlakókkal!"

Mi is köszönjük Balázsnak!

És íme, milyen lepkefajokkal találkoztunk:

Tephrina murinaria
Ematurga atomaria
Hypomecis roboraria
Heliomata glarearia
Polypogon tentacularia
Spilarctia lutea
Protodeltote pygarga
Rhodostrophia vibicaria
Agrotis exclamationis
Xestia c-nigrum
Scopula virgulata
Lomaspilis marginata
Mesoligia furuncula
Melanchra persicariae
Scopula immorata
Plagodis pulveraria
Eupithecia absinthiata
Melanthia procellata
Lomographa bimaculata
Mythimna turca
Angerona prunaria
Herminia tarsicrinalis
Hypena proboscidalis
Biston betularia
Drymonia obliterata
Chiasmia clathrata
Elaphria venustula
Nola aerugula
Xestia c-nigrum
Mythimna turca
Herminia tarsicrinalis
Hypena proboscidalis
Catocala electa
Euplexia lucipara
Scoliopteryx libatrix
Trachea atriplicis
Lacanobia oleracea
Dypterygia scabriuscula
Rivula sericealis
Ligdia adustata
Deilephila elpenor
Pieris rapae
Iphiclides podalirius
Hesperia comma
Vanessa atalanta
Vanessa cardui
Apatura ilia
Minois dryas
Maniola jurtina
Araschnia levana
Nymphalis c-album
Leptidea sinapis / juvernica

2019. július 29., hétfő

Táborozunk!

Július közepétől majd egy hónapig kisebbek és nagyobbak kiköltöznek a természetbe, felverik sátraikat, és egy kicsit beilleszkednek az őket körülölelő erdők-mezők nyüzsgő életébe.
Ez számunkra az év egyik legkedvesebb és örömtelibb időszaka.
A Sündörgő Tábor véget ért, nagyon jól éreztük magunkat, és azóta már elfoglalták a rétet a Kissünök.





Már a megérkezéskor egy igazi különleges esemény fogadott minket, méghozzá egy 65%-os holdfogyatkozás!


A 10 nap alatt bejártuk a környéket, nagyokat túráztunk, játszottunk, és megismerkedtünk a tábor körüli kőzetekkel, növényekkel, állatokkal. Meghívott vendégelőadóink idén is szuper programokkal színesítették ismereteinket, volt denevérhálózás, és madárgyűrűzés is.







Jövőre téged is várunk!
https://pangea.hu/taborok/suni-tabor

2019. június 24., hétfő

Köpni kell-pü!


Mivel a madaraknak nincsenek fogaik, nem tudják megrágni az ételüket - a kis falatokat egészben nyelik le, a nagyobbakat pedig kisebb darabokra szakítják, gondoljunk csak az erős horgas csőrű ragadozómadarakra.

A madarak fürge, mozgékony életmódjához többnyire gyors anyagcsere is párosult. Persze a gyors emésztéshez idomult emésztőszervrendszer is csoportonként eltérő, hiszen vannak rovarevő madarak, magevők, nektárt fogyasztók, no meg ragadozók és dögevők is.

Egy kis anatómia


A táplálék az előbél kezdetén a csőrön át jut be. A csőr formáját és nagyságát a madár életmódja határozza meg, így ha nem tudjuk, mit is eszik egy adott madár, elég ha rápillantunk a csőrére. A szájüregben sok nyálmirigy található (egyes fajoknál hiányozhat), a nyállal a táplálék összekeveredik. A lenyelt táplálékot a tágulékony nyelőcső után egy zsákszerű képződmény, a begy várja (persze itt is vannak kivételek, például a libáknak nincs begyük). A begy hiányában a táplálék raktározására a nyelőcső szolgál. A begy a mellkas elülső oldalán a villacsont két szára között található. A begy lehet egy- vagy kétüregű (bal és jobb oldali), ez utóbbi például a papagájokra jellemző. A begynek az utódnevelésben is fontos feladata lehet, hiszen néhány faj innen öklendezi fel fiókáinak a táplálékot, sőt a papagájok, galambok begyében lévő mirigyek termelik az úgynevezett begytejet, amely a kismadarak első táplálékául szolgál. A táplálék a nyelőcső rövid végső szakaszán át a két részből álló gyomorba (mirigyes és zúzógyomor) kerül. A nyelőcsövet követő mirigyes gyomor gyengén izmos falának szekréciós mirigyei pepszint termelnek.
A gyomornedvvel átitatott táplálék az izmos falú zúzógyomorba (zúzába) kerül. Itt történik a táplálék megőrlése, a fehérjék emésztése, és az emészthetetlen részek kiválasztásában is szerepe van. A magevők gyomra rendkívül izmos, ennek őrlőmunkáját apró kövek segítik, amiket a madarak aktívan keresnek, és szednek össze. A rovarevők, ragadozók zúzógyomra már kevésbé izmos, a gyümölcsevőké pedig jóval gyengébb.
Az emésztés fő helye a középbél első szakasza, az epésbél, amely közre fogja a hasnyálmirigyet, ide torkollik az epevezeték is. Az epehólyag több madárfajnál hiányozhat (pl. már megint a papagájok, galambok).
A közép és utóbél határán ágazik az eltérő fejlettségű, olykor hiányzó vakbél (pl. ki gondolna: a papagájok egy részénél). A növényevő fajok vakbele mondható a legfejlettebbnek, mivel a cellulózbontó enzimeket termelő baktériumok itt találhatók meg nagy számban.
Az utóbél elülső szakasza a végbélben folytatódó vastagbél.
Az emésztőcsatorna végső szakasza a kloákában, a bélcső kitágult részében végződik. A kloákába nyílnak a húgy- és nemi csatornák is, ez egy közös nyílás, akárcsak a hüllőknél, kétéltűeknél vagy a halaknál.
Érdekesség, hogy a madarak (a struccon kívül) nem rendelkeznek húgyhólyaggal.



No de jöjjön már végre a köpet!


Az étkezés után néhány órával a megemésztetlen részek (szőr, csontok, fogak és tollak, kitinpáncélok, halpikkelyek) összepréselődnek egy gombóccá: ez lesz a híres neves köpet. Ez kb. 10 órán át ott marad, általában naponta kétszer köpetelnek a baglyok, így részben gátolja emésztőrendszerüket, az új zsákmányt nem lehet lenyelni, amíg a köpet ki nem ürül. Amikor egy bagoly több órán belül több zsákmányt is elfogyaszt, a különböző maradékokat egy köpetbe „gyúrja”. A baglyok általában egyik kedvenc helyükön köpetelnek, ez gyakran a fészek környékén van, vagy például a gyöngybaglyok (Tyto alba) esetében a padláson, templomtoronyban. A fiatal baglyok 6-16 napos korukban kezdenek csak köpetelni, addig szüleik csont-és szőrmentes falatokkal etetik őket. A köpetelés első szakaszában (amikor már elkészült a kis csomag) elernyed az izmosgyomor elülső szájadékának záróizma, és a gyomorfal összehúzódásai a köpetet a mirigyes gyomorba nyomják át. Ezután a gyomor és a nyelőcső izmai is ritmusos összehúzódásaikkal segítik a gombóc előrébb jutását, mígnem a madár nyakát kinyújtja, csőrét kitátja, és hopp.



Úttörő volt a bagolyköpet vizsgálatokban Bernard Altum (1824-1900) német kutató, aki rájött az 1800-as évek közepén a titokra, hogy mit is rejtenek a bagolytanyákon a földön heverő tömör gombócok.


A baglyok köpetei azért híresebbek a többi madárénál, mert gyomruk nem annyira savas, mint más ragadozó (vagy nem ragadozó) madaraké, így köpeteikben épségben megtalálhatóak a zsákmányállatok csontjai.


A bagolyköpetekből előkerülő csontok alapján megtudhatjuk, mit eszik az adott bagoly télen, mit eszik nyáron, és milyen mennyiségben. A köpetvizsgálatok során nem csak a táplálkozásukat ismerhetjük meg, hanem egyben a környék kisemlős faunáját is, hiszen ők ügyesebben fogják összegyűjteni nekünk a környék egereit és pockait, mint mi bármilyen gyűjtési módszerrel. A bagolyköpetekben lévő kisemlős koponyák mennyiségéből lehet előjelezni, például az úgynevezett mezi pocok (Microtus arvalis) gradációkat (populációjuk emelkedését illetve csökkenését) is. A bagolyköpet vizsgálatok során került elő hazánkból a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) a Borsodi- Mezőségből. Addig a fajt hazákban senki nem látta élve. Vannak olyan ritkaságok, mint az északi pocok (Microtus oeconomus) amely sokszor csak bagolyköpetekből kerül elő például a Kis-Balaton környékéről.

Az is előfordulhat, hogy a talált köpet gazdája bizony nem egy bagoly volt. A sirályokéban halcsontokat, kagylókat találhatunk, a varjak laza köpeteiben növényi szárakat, pici kavicsokat, a gyurgyalagéban pedig az elfogyasztott rovarok kitinpáncéljait, lábacskáit.





Ha kíváncsi vagy, mit eszik a bagoly, és kedvet kaptál egy kis koponyahatározáshoz, látogass el Pénzesgyőrbe Egyesületünk Oktatóközpontjába, illetve mindenféle rendezvényeinkre!

Bombay Bálint

Irodalom:
https://www.owlpages.com/owls/articles.php?a=4
https://ng.hu/termeszet/2017/07/17/amit-a-bagoly-nem-tud-megemeszteni-kikopi/
http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk_diszmadar.php?id=235
Schmidt Egon: Bagolyköpet-vizsgálatok. (A Magyar Madártani Intézet kiadványa, Bp., 1967, 137 oldal)