2019. április 4., csütörtök

süni kultúra

A Süni és Sündörgő táborok közeledtével összegyűjtöttünk néhány kulturális érdekességet kedvenc állatunkról: a süniről.

A sün mindenki által ismert, igen jellegzetes külsejű állat, így hát nem csoda, hogy hozzá is ennyi különös hiedelem és hagyomány kapcsolódik. A kelet-afrikai kikujuknál, a mongoloknál és a románoknál egyaránt hősnek, a tűz feltalálójának és a gyógyító füvek szolgáltatójának számít. 


Az ókorban több okból is vadászták a sünöket, az embereknek tetszett tüskés bőre, amelyet fali díszként és lábtörlőként is használtak. Húsának és vizeletének pedig csodás képességeket tulajdonítottak.


A középkorból már több részletes sündisznó recept maradt az utókorra, pedig a Biblia az Ószövetségben még tiltja a sünevést (Móz. 11,30), illetve a pusztulás képei között, romokon jelenik meg a szent könyvben (Sof.2,14; Iz. 14,23; 34,11). Ennek ellenére testrészeinek gyógyító tulajdonságairól általában meg voltak győződve az emberek. Húsa valóságos csodagyógyszerként szolgált vesebajok, görcsök, fulladás, daganatok, hajhullás és őrültség ellen. A vesekő ellen a középkori orvosok porított sünvért ajánlottak és máig él az a néphit, hogy vérére összegyűlnek a házban található bolhák. Tüskéjüket Franciaországban bájitalok készítéséhez használták, hazánkban pedig egy régi leírás szerint az élve elégetett sünök hamvait epilepszia gyógyítására és vizelési panaszok ellen alkalmazták. Több babona is fűződik nevükhöz: van olyan hely, ahol három süntüskét szúrtak az istálló küszöbéhez, hogy elkerüljék a tej megrontását. Máshol vérével és hájával bekent kesztyűvel simogatták a lovakat, hogy fényes legyen a szőrük, illetve bekenték a szekérrudat és az ostort is, hogy a lovak gyorsak legyenek. Használták őket időjóslásra is, ilyenkor azt vették alapul, hogy a széljárásnak megfelelően a sünök földalatti járataik két bejárata közül az egyiket betömik. Egy bizánci férfi állítólag abból szerzett magának vagyont, hogy a kereskedőhajóknak jósolt sünje segítségével.



Már az ókorban használták őket egerészésre, Arisztotelész és antik falfestmények alapján tudjuk, hogy háziállatként is tartották őket. A tüskéire felszúrt alma kedves képe is az ókorból származik, csak akkor a hiedelem szerint még szőlőszemekkel tette ugyanezt. Szintén ókori vélemény róluk, hogy tüskéivel nemcsak összegömbölyödve képes védekezni, hanem képesek támadójukra kilőni töviseiket. Ez a bátor viselkedés az alapja a későbbi korok szimbólumai között a bátorságot és a kitartó ellenállást jelképezi. Végezetül pedig még egy magyar vonatkozású adalék a sünök kultúrtörténetéhez: a legenda szerint Szent Margit testének sanyargatására hét tüskésbőrűből készült övet viselt és ezzel gyakran korbácsolta magát.



Forrás: 

Kicsi Sándor András - Magyar László András
https://domonyi-sunfeszek.gportal.hu

2019. március 21., csütörtök

Mindent a süniről

"A sün félénk, de komikus és jó legény. " (Brehm)

A keleti sün (Erinaceus roumanicus) a sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó 30-35 cm hosszú, zömök testű, rövid végtagokkal rendelkező, rövidke (4-5 cm) farkincájú állat. Hazánkban ő az egyedüli sünfaj a sünfélék családjának több mint 20 képviselője közül.


Feje előrefelé keskenyedik, és a hegyes alsó ajkat messze meghaladó, cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüskék alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. Hátát fedő tüskéi megvastagodott szőrképződmények, melyek mindegyikén - sötétbarna tövüktől fehér hegyükig - barna és fehér csíkok váltogatják egymást. A homlok, fej, nyak és végtagszőrök barnák. Hasa barnásszürke, néha szinte fehér. 


Magyarországon elterjedt, a legtöbb fákat, vagy cserjéket legalább elszórtan tartalmazó vidéken megfigyelhető. A településeken kifejezetten gyakorinak mondható, gyakran találkozhatunk vele a kertekben, városi parkokban is.

Napnyugta után jár táplálék után, mely legtöbbször rovarokból, földigilisztából, évszaknak megfelelő bogyókból és gyümölcsökből áll, de előszeretettel fogyasztja a neki kitett, vagy éppen megdézsmált kutya- és macskaeledelt is. 

A süni rovarevő fogazata (kép: https://fineartamerica.com)

Veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változik, és útját csak akkor folytatja, ha újra biztonságban érzi magát.

Az év legnagyobb részében kimondottan magányos állatnak nevezhető, a két nem képviselői csak párzáskor keresik egymás társaságát. A fiatal sünfiak anyjuk után döcögve derítik fel a környéket, azonban amint felcseperednek, önálló életet kezdenek.

A sünök látása viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglására és kifinomult hallására támaszkodva kiválóan tájékozódik. Kedveli a védettebb, kevésbé nyílt helyeket, gyakran kőfalak, kerítések mentén közlekedik. A hideg téli hónapokat farakások, rőzsekupacok alatt téli álomban vészeli át. A kedves állatok téli túlélési esélyeit segíthetjük azzal, hogy az évközben levágott gallyakat és a leveleket a bokrok alól nem gyűjtjük össze, hanem kupacokban hagyva menedéket nyújtunk a sünöknek. 


A nőstény évente kétszer fial. Egy alomban legfeljebb 7 utód van. A vemhességi idő mintegy két hónap. A párzásra márciustól júniusig kerül sor. A hím keresi fel a nőstényt, no de vajon hogyan párosodnak?

Sir David Attenborough-tól megtudod:

Az újszülött sünök tüskéi lágyak. Kezdetben tehetetlenek, de igen gyors fejlődésűek. Körülbelül kéthetes korukban kinyílik a szemük. Eredetileg fehér tüskéik csak ekkor kezdenek sötétedni és keményedni. 

A sajátos védekezési viselkedésük miatt különösen ki vannak téve a közúti gázolásoknak, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve összegömbölyödnek, ahelyett, hogy futni próbálnának. Az óvatos szürkületi vezetés sok sün életét mentheti meg.

A keleti sün védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.


És végezetül egy-két recept Albertus Magnus polihisztor, természettudóstól:

"Állítólag, ha a sün megaszalt jobb szeméből egyunciányit égerfaolajban megsütnek és vörösbronz tálba raknak, majd bekennek vele olyasvalakit, aki éjjel is szeretne látni, akkor az illető kivétel nélkül mindent úgy fog látni a sötétben, akár nappal. A sün megaszalt bal szeme viszont, ha tégelybe teszik és a tollszár végével a fülbe juttatják, álmot hoz az emberre."


Aligha akad a világon olyan állat, amelynek alakjához ne fűződnének különös hiedelmek, hagyományok. Természetes, hogy a sünnek is megvan a maga kultúrtörténete. 
Legközelebb erről lesz szó ...


források:
https://www.vadonleso.hu/fajok/keleti_sun
Albertus Magnus: Az állatokról
Brehm: Az állatok világa

2019. február 16., szombat

Így is lehet

Hulladékmentesen táborozni?
Kipróbáltuk - lehetséges!

A Pangea Egyesület évről évre megrendezésre kerülő téli Fagyhaláltúra tábora idén a hulladékmentesség jegyében telt. A túra csak nevében ijesztő, valójában az Egyesület által fenntartott Breuer László Oktatóközpontban töltünk egy hétvégét a gyerekekkel, és nem fagyunk meg :)
A túra során nem riadtunk vissza semmilyen időjárási viszontagságtól, felkerekedtünk megismerni a Magas-Bakonyt télen is. Nagyokat kirándultunk a sűrű erdőkben, szurdokokban, nyomokat olvastunk és számháborúztunk is.





Természetesen a menüt csomagolásmentes termékekből állítottuk össze, hogy ne termeljünk hulladékot a hétvége alatt. Arra kértük a táborozó gyerekek szüleit is, hogy minél kevesebb eldobható csomagolást használjanak a pénteki szendvicsek, ennivalók bepakolásakor (pl. vászonszalvéta, papírzacskó - amivel ott akár be tudunk később gyújtani).
Így is lett, sőt, a legtöbben egy szendvicsnyi műanyagdobozt is hoztak, ebbe a szombati egész napos túrára csomagoltuk az elemózsiát.

A több mint 50 fős tábor megszervezése hulladékmentesen sok felkészültséget igényelt. Első körben a helyi termelőket kellett felkeresnünk, hogy minél kevesebbet kelljen szállítani az ételeket. Cili néni szolgáltatta a házi tejtermékeket; a húst, a zöldségeket és a gyümölcsöket pedig szintén helyi termelőktől vettük. Amiket nem tudtunk beszerezni a környéken, azt csomagolásmentes boltban vásároltuk ( http://csomagolasmentes.hu/). Szerencsére adománymézet is kaptunk megbízható forrásból, ezúton is köszönjük a Pistiméznek (https://www.facebook.com/pistimez/).
Egy percig sem éheztünk, többek közt főzelékek, kolbász, tejbegríz, nyalánkságnak rizskoch, házi lekvár, egy tartalmas leves, körözött, tepertőkrém, házi sajt, aszalt szilvás húsos lencsefőzelék, túróstáska, kakaós csiga és pogácsa is került az asztalra. Kimérős teát is sikerült találnunk, így forró ital várta az egész napos kirándulásról visszatérő csapatot.




Bátran fogjatok bele ti is a hulladékmentes háztartás vezetésébe, elég hozzá egy kis összeszedettség, pár vászontáska és befőttesüveg!

https://pangea.hu/

2019. január 3., csütörtök

2019 “év valamijei”


2019-re is megválasztottuk az év élőlényeit (illetve kevésbé élőlényeit)!

Az emlegetett “év valamije” választásoknak – például év gombája, év hala, év vadvirága, stb. – egyre nagyobb a népszerűsége hazánkban. Megfigyelhető, hogy évről évre nő az eseményeket követő és a jelölteket szavazatukkal támogató érdeklődők száma.

No de kik is ők?

Az Év ásványa a galenit, az ólom legfontosabb ércásványa. A galenit egy úgynevezett szulfidásvány. Gyakori és fontos ólomtartalmú ércásvány, de az ólom mellett gyakran nyernek ki belőle ezüstöt is. Főleg akkor keletkezik, amikor a földkéregben a forró oldatok magasabb szintre emelkednek. Puha és súlyos anyag. Ha egy egyliteres vizeskancsóba galenitet tennék az a mérlegen 7,6 kg-ot nyomna. Jellemzően kocka rácsszerkezetű. Könnyen hasad. Már kisebb kalapács ütésre is apró téglatestekre esik szét.
Színe szürke és eredetileg csillogó, de levegővel érintkezve gyorsan elveszti fényét.
Magyarországon a Velencei-hegységben és a Mátrában vannak ismert és korábban bányászott telepei.
Kémiai megnevezése: ólom-szulfid
Képlete: PbS
Keménysége: 2,5 Mohs
Az Év ősmaradványa 2019 címet pedig a Komlosaurus nevű dinoszaurusz lábnyoma, vagyis egy nyomfosszília nyerte el. A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

                

Az Év vadvirága 2019 címért három szép és figyelemre érdemes faj versenyzett. Szavazni 2018. december 31-ig lehetett. A beérkezett szavazatok alapján az év vadvirága 2019-ben a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) lett, mely a szavazatok 47%-ával maga mögé utasította a tündérfátyolt (32%) és a macskaherét (21%) is. A magyar zergevirág száraz, nyílt tölgyesek, erdőszegélyek növénye, hazánkban elsősorban a Dunazug-hegyvidék környékén, leginkább talán a Vértesben, valamint a Mátrában és a Bükkben fordul elő. Máshol már kimondottan ritka, így a Mecsekben, a Mezőföldön és a Duna–Tisza-közén csak igen elszórtan található meg. Európában is csak kis területre korlátozódik: a Kárpát-medencén kívül a Balkán-félsziget keleti felén található meg elszórtan Észak-Görögországig. Hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.


Az Év fája a sajmeggy (Prunus mahaleb) lett. Törökmeggynek is nevezik. Fájából régen pipaszárat készítettek. Termése ehető, kellemes ízű, fűszerként is használják. A madarak is kedvelik. Alacsony (10 m) fa, vagy cserje. Sötétbarna kérge érdes, repedezett. Levelei kerekdedek vagy oválisak, fűrészes szélűek, aprók, 3-5 cm-esek. Csúcsuk kihegyesedő, felületük fényes, fonákjukon szőrösek. A virágai kicsik, fél cm átmérőjűek, fehérek öt tagúak, illatosak. A termése borsszem nagyságú, fényes fekete csonthéjas termés, mely ehető. Száraz, meleg tölgyesek, tisztások, útszélek faja.


Az Év gombája döntősei a bronzos vargánya, a királytinóru, és a vöröses nyálkásgomba lettek. Ezek hármasából a bronzos vargánya (Boletus aereus) került ki győztesen. Nevét sötétbarna, 5-20 centiméter átmérőjű, félgömb alakú kalapján látható, bronzszínű foltjairól kapta. Ehető gombáink egyike, jellegzetes illatáról könnyen megismerhető – azonban, ha magunk szedtük, mindenképpen vizsgáltassuk meg szakértővel az általunk begyűjtötteket. Ez a vargányaféle a legnagyobb mennyiségben előállított szárított gombánk. Elkészítési módja számtalan: levesnek, köretnek, feltétnek, rántva és rántottában, valamint pörköltnek is elkészíthető. Szárítva fűszerként többféle ételhez adható.


A rovarok közül 2019-re a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok voltak. (Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a "Natura 2000-es faj" kifejezést használják rájuk.) 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit – a kis Apolló-lepkét, a magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre.
A nyertes a Duna-Ipoly Nemzeti Park logójában is látható színpompás havasi cincér (Rosalia alpina).
Itt sok mindent megtudhatsz róla:
https://mttmuzeum.blog.hu/2018/12/21/az_ev_rovara_2019-ben_a_havasi_cincer


Az Év hala szavazás győztese a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) lett, aki az egyik legszebb hazai halunk, élénkvörös úszói impozáns megjelenést adnak neki. Közepes termetű faj, amely Európában és Nyugat-Ázsiában terjedt el. Kimondottan az állóvizeket és a lassú vízfolyásokat kedveli, lápokban, mocsarakban, holtmedrekben, csatornákban, a lassabb folyóvizek parti zónájában figyelhetjük meg kisebb-nagyobb csapatait, amint a vízfelszín közelében úszkálnak. Étlapján meghatározó szerepük van a növényi eredetű táplálékoknak, a fonalas algáktól, a vízinövények hajtásain át a magvakig. Fölfelé nyíló szájáról és élénkvörös úszóiról könnyen felismerhető, de a hozzá nagyon hasonló bodorkával még a kezdő horgászok is gyakran összetévesztik. Pedig a hátúszó helyzete alapján biztosan megkülönböztethető a két faj. A bodorka hát- és hasúszója ugyanis szinte egy függőleges vonalban ered, a vörösszárnyú keszeg hátúszója ellenben jóval hátrébb kezdődik a hasúszóknál.


Az Év kétéltűje díjjal az Aggteleki Nemzeti Park címerállata, a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) büszkélkedhet. Hazánkban elsősorban az Északi-középhegység hűvös klímájú erdőinek, patakvölgyeinek lakója, Nyugat-Magyarországon előfordul a Kőszegi- és a Soproni-hegységben is. Kora tavasszal (március-április) bújnak elő talajüregben, korhadt fatörzsek alatt húzódó telelőhelyükről, ahol nemritkán több példány is együtt vészeli át a hideg időszakot. Elsősorban alkonyati, éjszakai aktivitású, de tartósan esős időszakban nappal is megfigyelhető. A foltos szalamandra elevenszülő (ún. vivipar). A lárvák anyjuk testében fejlődnek sokáig és csak a fogantatást követő év tavaszán jönnek a világra. Lárvakorukban a vízben fejlődnek, és kopoltyúval lélegeznek.


Az Év madara a gólyatöcs (Himantopus himantopus) lett. Népi nevei között megtaláljuk a székigólyát is, és hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít (tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) internetes szavazása alapján a civil szervezet ennek a madárnak, illetve élőhelyvédelmi lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik kiemelten 2019-ben.
A gólyatöcs igazi „nyakigláb madár”, kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva, és egyesével is költ. Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1000 pár között alakul. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.



Az év emlőse pedig csak január 5.-én derül ki…


2018. december 18., kedd

Hó-jég-és síkosságmentesítés Környezettudatosan

Vigyázat!
Só sót követ majd :)


Idén télen is megjött a várva várt havazás, az utak járdák csúszósak lettek, lefagytak, ami természetesen nem csak szép, de balesetveszélyes is.


A jégmentesítésre tehát meg van az igény országszerte, és erre nagyon sokáig (még sok helyen ma is) a sót használták.

A só azonban erősen káros a környezetünkre (főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra).
A só kloridionokat tartalmaz, és a környezetre nézve ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Mégpedig azért, mert elvonják a vizet a növényektől, elpusztítják a kisebb vízi organizmusokat és redukálják a víz körforgását a tavakban. Ha út mentén tavasszal megsárgult levelű fákat, növényzetet látunk, az bizony a téli útsózás következménye.


A sózás ártalmas hatásai:

  • az út menti fák a sózás miatt nem képesek elegendő vizet felszívni, ezért kiszáradhatnak;
  • a só a talajban számos fontos tápanyagot kiszorít;
  • az alacsonyabb rendű állatok számára különösen káros (ízeltlábúak, talajlakó élőlények);
  • a sózott járdafelület kellemetlen a sétáltatott házi kedvencek számára is (kutyák, macskák);
  • nem pontszerű szennyezés, a lefolyó víz magával szállítja a sós lét a felszíni vizekbe (halpusztulás);
  • reakcióképes légszennyező anyagokkal;
  • a só kimarja a cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat,
  • pusztítja az autó-és kerékpárgumikat, az autók alvázát, s idővel "megeszi" az aszfaltot és a betont is, ugyanis a sózás következtében az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a következő fagyáskor szétrepeszti azokat,
  • valamint a közművek csöveinek sem tesz jót a sós hólé.

2009. január 1-én hatályba lépett az a kormányrendelet, amely a fás szárú növényeket hivatott védeni: 346/2008. (XII. 30.) számú, „Rendelet a fás szárú növények védelméről”. Ennek értelmében tilos a só használata: "belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti".

És egy érdekes, egyben aggasztó kutatás:

Sóból az Egyesült Államokban évi 19-22 millió tonnát, idehaza pedig 2015-ben 90 ezer tonnát szórtak le az utakra.
Az élővizekbe szivárgó nátrium-klorid hatására megváltozik a helyi békaállományok ivararánya. Gyakorlatilag olyan állapotok alakulnak ki, melynek során 10%-kal kevesebb nőstény egyed születik meg.
Vagyis a békapopuláció szépen lassan a sós környezetben elférfiasodik. Korábban nem mutattak soha ki ilyen mértékű, ennyire nagy veszélyre utaló összefüggéseket.
Az Amerikában végzett kutatás még arra is rámutatott, hogy egy Észak-Amerikában honos fa levele is káros hatással van a békákra, a túlnyomó káros hatás azonban a só használatából ered.
Amikor a sós latyakos közegbe a falevelek lehullnak, bomlásuk során olyan oldat képződik, amely miatt a következő szezonban a nőstény békáknak nemcsak a számuk, hanem a méretük is kisebb lett.
A kutatás azért ennyire jelentős, mert kimutatta, hogy pusztán a sózás képes egész élőlény-állományokat felborítani egyes vidékeken, ezek pedig olyan következményekkel járhatnak, ami Amerika, vagy más kontinens teljes élővilágára is hatással lehetnek, vagy veszélyeztethetik azt.

(Forrás: https://avilagtitkai.com/articles/view/bizarr-hatasokkal-jar-az-utszoro-so-a-bekakra)

Fotó: Patkó László
Szerencsére a síkosság-mentesítés ma már környezetbarát módon is megoldható.
Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven.

Először is mozogjunk kicsit a szabad levegőn, és ragadjuk meg a hólapátot!

Aztán jöhetnek az érdesítő anyagok, jégmentesítők:


Érdekes kiváltó anyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy roppant kellemetlen szagú, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Vigyázat! a világos cipőt megfogja barnás színe miatt.

Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása. A jég elolvadása után, miután megszáradt, könnyen le lehet söpörni a járdáról, ám hatásfoka nem éri el a sóét.

Zeolitot is lehet használni, ez egy zúzott vulkanikus kőzet, nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel.

Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót (egyfajta környezetbarát műtrágya kálium-klorid, kalcium-klorid, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid tartalommal. Zeolittal keverve is kapható, így csúszásgátló is, ráadásul magyar fejlesztésű. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sónál mindenképp jobb választás.

Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, aminek ráadásul nagyon magas a kálium tartalma, úgyhogy egyben tápláljuk is a talajt.

Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Nagy előnye hogy, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de nem odafigyelve nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Inkább ne a műtrágyákat válasszuk!

Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.

Érdekesség, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását: közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára sajnos (egyelőre) kizárja, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.

Egy só mint száz, figyeljünk oda környezetünkre, és az meghálálja majd a törődést!

Forrás:
http://ecolounge.hu/nagyvilag/sozas-helyett-kornyezetbarat-alternativak
https://humusz.hu/

Fotó: Patkó László

2018. december 10., hétfő

Madárritkaságok nyomában

Az elmúlt hetekben különösen érdekes madárfajok látogattak el hozzánk (a madarászok nagy örömére).
Mi is felkerekedtünk, hogy utánajárjunk egy-két ritkaságnak.
Ilyenkor kis hazánkban 200 fanatikus ember teljesen megvadul, és csapot-papot otthagyva nekiindul megfigyelni ezeket a madarakat.

A legizgalmasabb talán a lazúrcinege (Cyanistes cyanus), vele Magyarországon senki sem találkozott…
…egészen eddig. 

Fotó: Barkóczi Csaba
2018. november 18.-án vasárnap reggel, Sándorfalva térségében, a szegedi Fehér-tó nádasában három madarász: Barkóczi Csaba, Domján András és Gyarmati Gábor egy lazúrcinkét látott. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma, ami az Európában eddig előfordult 780 körüli madárfajszámot, hazánk földrajzi elhelyezkedését és méretét figyelembe véve, igen jónak számít.

A kihipózott kékcinegének tűnő madár nagyon jól érzi magát azon a 300 méteres szakaszon, ahol már lassan egy hónapja tölti napjait. A látszólag üres, sűrű nádasban az üreges nádszálakban rejtőző hernyókat, petéket, bábokat bontja ki, ráadásul egy puha függőcinege fészket is talált, ami az elképzelhető legmelegebb éjszakázóhely egy ilyen kicsi madárnak.

Fotó: Bajor Zoltán

A lazúrcinege alapvetően ázsiai elterjedésű faj, Magyarországhoz legközelebb Belarus
(Fehéroroszország) és Ukrajna határvidékén fészkel egy jelentős kiterjedésű,
szigetszerű állománya (forrás: datazone.birdlife.org)

A lazúrcinegétől nem messze (mintegy 200 méterre) egy fiatal rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) sétálgatott a tómederben a sirályok, gémek, és kócsagok közt. A rózsás flamingó rendkívül ritka őszi-téli vendég Magyarországon, a szegedi Fehér-tóról ez az első adata. 
Legutóbb két példányt láttak a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozó tömörkényi Csaj-tavon még 2017 decemberében.

Fiatal, még nem rózsaszínű rózsás flamingó. Fotó: Lendvai Csaba

Bár a rózsás flamingó hazánkhoz legközelebb az Adriai-tenger déli partvidékén fordul elő, az sem kizárt, hogy a Kárpát-medencébe eljutó kóborlók jóval messzebbről, az ázsiai költőterületekről érkeznek hozzánk a vonuló libacsapatokhoz szegődve.

Nem sokkal később, 2018.11.30-án Dr. Pigniczki Csaba Szabadszállásról (Bács-Kiskun megye) egy apró ragadozómadár, a kuhi (Elanus caeruleus) megfigyeléséről számolt be. 

Tollászkodó kuhi. Fotó: Kurfis Ilona

A faj első magyarországi megfigyelése 2012.08.24-én történt Csákváron, Fejér-megyében, Szalai Gábor jóvoltából. Azt az öreg, ivarérett madarat akkor négy napon keresztül figyelhették meg a madarászok. 
A most megfigyelt öreg madár így a második hivatalos kuhi hazánkban. Ez elég nagy szám, mivel a szakirodalom szerint a Szaharától délre Afrikában él, de Indiában, az Indonéz szigetvilágban, és 1975-76 óta Spanyolországban, és Portugáliában is költ.
Hiába melegebb vidékekről érkezett hozzánk, szemmel láthatólag jól érzi magát: csak úgy falja a pockokat! Vadászata lehet vártavadászat, amikor valamilyen kiemelkedő pontról (villanyvezetékről vagy fa tetejéről) lesi zsákmányát, de a föld felett vércsemódra szitálva is keresi áldozatát.

Lakmározó kuhi. Fotó: Árvay Márton
Mindeközben 8(!) füstös réce (Melanitta fusca) jelent meg Budapesten az Óbudai-sziget csúcsánál. Ezeknek a tengeri récéknek fő táplálékuk a vándorkagyló. Nyugaton Skandináviáig és Észtország keleti-tengeri partjáig, keleten az ObJenyiszej vízválasztójáig fészkel. Hazánkban szórványos megjelenésű faj. Leggyakrabban a Dunán találkozhatunk vele.

Füstös récék. Fotó: Árvay Márton


Források:
http://www.mme.hu
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2018/11/21/rozsas-flamingo-szeged-feher-to/